Középkor: Gergely-naptár

A ma is használt naptár bevezetése XIII. Gergely pápa idejére esik. Lilius Aloysius perugiai professzor vezette naptárreform-bizottság indítványa alapján 1582. október 4-étől működik. Az új Gergely-naptár lényegében egyetlen alapvető dologban különbözött a régitől. Egy egyszerű elgondolással a naptári évek hosszát sok év átlagában kissé megrövidítette (365, 2425 napra), mellyel így jelentősen megközelítette a tropikus év valódi időtartamát. Mivel az eddigi naptár 128 évenként késett egy napot (tehát körülbelül 400 évenként hármat), négyszáz évenként 3 szökőévet rendeltek el. A régi naptár felgyülemlett késését pedig úgy tüntették el, hogy az új naptárt bevezető országokban 1582. október 4-e után – tíz napot kihagyva – rögtön október 15-ét írtak.

Ahol XIII. Gergely pápa felügyelete alatt a ma legelterjedtebb naptár is készült, a Vatikán

A gregoriánus naptárt először a katolikus országokban fogadták el; hazánkban 1588-ban tették kötelezővé alkalmazását, Nagy-Britanniában 1752 óta használják, a volt Szovjetunió területén pedig csak 1918 óta lett ez a hivatalos időszámítási alaprendszer. A kezdő képen is látható Lenin csupán élete utolsó néhány évében üdvözölhette tárt karokkal az új naptárt. (Háttérben a Tien-san.)

A Gergely-naptár csillagászati értelemben nem szorul további javításra, mert éveinek hossza csak 0,0003 nappal tér el a valóditól. Ez az eltérés 3000 év alatt okoz 1 eredményez késést, így gyakorlati problémákat nem okoz. Azonban más vonatkozásban akadnak még problémák ezzel a naptárral is:

a naptárban változik a gazdasági tevékenység szempontjából fontos fél- és negyedévek és a hónapok hossza. Ennek hozadéka, hogy egyes hónapok munkanapjai közt akár 19%-os különbség is adódhat.

a hét napjai évről évre eltolódnak a hónap napjaihoz viszonyítva. Így a kötött dátumú ünnepek mindig a hét más-más napjára esnek, a naphoz kötött események dátuma pedig állandóan változik.

problémát jelentenek az ún. mozgó ünnepek is. Ilyen például a húsvét, amelynek számos egyéb ünnep időpontját befolyásoló naptári helye a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapon van. Fejben is kiszámolható, hogy a legkorábbi húsvétvasárnap március 22-én, a legkésőbbi pedig akár április 25-én is lehet.

Ezen eltérések kiküszöbölésére eddig Elisabeth Achelis 1930-ban készült, ún. Világnaptára tűnik a legalkalmasabbnak. Ez a rendszer négy 91 napos negyedévre osztja az évet, melyek 13 hétből állnak két 30 és egy 31 napos hónappal. A negyedik negyedév utolsó – az év 364. –napja mindig szombat lenne, és ezt egy dátum nélküli világnap (W-nap) követné. Szökőévekben a második negyedév végén is lenne egy ilyen W-nap. Ezek a változtatások ésszerűnek tűnnek, de a Földünk vallási sokszínűsége okán adódó sokféle, erős hagyomány eddig nem tette lehetővé az újítások bevezetését.

Forrás: Gábris-Marik-Szabó – Csillagászati földrajz, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989

Fotó: exterra