A kísérlet egy nagyobb projekt részeként zajlott, amelyben az élet építőelemeinek űrbéli létrejöttét vizsgálják a NASA Ames Kutató Központjában. „Azt már tudjuk, hogy ezek az elemek ma is léteznek odakint, ám azt nem tudjuk, hogyan keletkeznek” – nyilatkozta Stefanie Milam, asztrokémikus.

A kutatócsoport első hozzávalóként vett egy jeges pirimidin molekulamintát (egy nitrogén- és széntartalmú, gyűrű alakú vegyület). A pirimidin három nukleinsav bázisnak is alapja; ezek egyike az uracil, mely a ribonukleinsavban, azaz az RNS-ben fordul elő. A jeges mintát mindvégig az űrben tapasztalható körülmények közt tartották: szélsőséges hidegben, -200 fok alatt, légürestér közeli állapotban, erős sugárznak kitéve. A mintát ezután UV-sugárzás alá helyezték, mintha csak kozmikus sugárzás vagy egy csillag sugárnyalábja ért volna egy sűrű molekulafelhőt. Amint a jég felolvadt, új uracil-tartalmú anyag jött létre.

Az eredmény ugyan látványos, ám attól még nagyon távol van, hogy megértsük a bonyolultabb vegyületek űrbéli keletkezését, és azt, hogy ezekből hogyan alakulhatott ki az élet a Földön – és esetleg a Világűr egyéb szegleteiben.

„A természet igen jó a Lego-játékban” – mondta el Scott Sandford, a NASA asztrofizikusa, az űrbéli szerves anyagok szakértője. „A kérdés az, hogy a természet képes-e kastélyokat vagy hidakat is felépíteni a Legóból? Az eddigi eredményeink arra világítanak rá, hogy az Univerzum szabályok szerint működik, és úgy tűnik, e molekulák létrehívása része a programjának.”

"A Világegyetem nem túl hatékony vegyész, viszont rengeteg Petri-csésze és még több idő áll rendelkezésére” – tette hozzá Sandford.

Forrás: DiscoveryNews
Kép: NASA