A jelenség és következménye valójában igen egyszerű és kézenfekvő folyamat eredménye. A nagy magasságú terepeken, pl. az Alpok 3000 m fölötti térségében gyakran a gerinceket is jég borítja. Az országhatárok vonala itt a legmagasabban futó jéggerinc, ami valójában a jégválasztó-vonal. Ennek két oldalán más-más irányban mozdul el a jég, más gleccserek gyűjtőterülete húzódik az egyik ill. másik oldalon. És természetesen más országok is. Olaszország és Svájc között sok helyen így fut a határ.
Ha a jég olvadásnak indul, vékonyodik, kibukkannak a jégválasztó alatti sziklagerincek. Ekkor már vízválasztó gerincről beszélünk, és az ezen kijelölt határvonal egyrészt stabil futású, másrészt nem feltétlenül esik egybe a jégválasztóval. Ennek az az oka, hogy a gerincekre telepedő nagy tömegű, jelentős térfogatú jég felhalmozódása nem mindenhol követi pontosan az alatta húzódó kőzetfelszín domborulatait-kanyarulatait. Ha tehát a jégen jelölték ki korábban a határ futását, az a jég fogyásával, vagy teljes elolvadásával módosulhat. Ennek nagyságrendje néhány tíz méter.

Ausztria és Olaszország határa az Ötz-völgyi Alpokban, a Similaun csúcsnál

Ez a jelenség normális esetben szinte semmi változást nem hoz az adott országok életében. Nem mindegy, hogy néhány méterrel arrébb fut a határ egy fagyos, magashegységi környezetben? Csak akkor nem, ha pl. baleset történik (ki az illetékes, ki mentsen, hová szállítsák a sérültet, biztosítási ügyletek, stb.), ill. egyes különleges esetekben, pl. az osztrák-olasz határvidéken meglelt Ötzi esetében. A test ugyanis már épp az olasz oldalon feküdt, mégis sokáig osztrák kezekben volt, ám végül visszakerült Olaszországba (jelentős turistacsalogatóként, bevételi forrásként is működve).

Olaszország és Szlovénia határgerincéről már leolvadt a jég, sziklatarélyok alkotják a határvonalat

Vannak természetesen olyan jégen húzódó határok, ahol vélt vagy valós jelentősége miatt kiemelt figyelem kíséri az átalakuló terep változásait. Ilyen Dél-Amerikában Chile és Argentína határa a Dél-patagóniai-jégmezőn: minden, ami csendes-óceáni vízgyűjtőjű, az Chile része, ami pedig az Atlanti-óceánt táplálja, Argentínához tartozik. Csak épp itt nem víz folyik, hanem egy hatalmas jégmező terpeszkedik. Lassan ennek a jege is elmozdul, több irányba is áramlik, s itt is a jégválasztó mentén húzódik az időről időre újramérést igénylő határvonal. Küzdelmes kijelölésének persze nincs túl sok értelme, nem úgy, mint az olyan magashegységi területeken, mint a Karakorum. India, Pakisztán és Kína határzónájában, az évtizedek óta vitatott hovatartozású gleccserek és hegyormok között csak tűzszüneti vonalak húzódnak. És a Föld legmagasabban húzódó hadszíntere. Még 5000-6000 méteres magasságban is vannak ütegállások.

fotó: exterra

Chile és Argentína határa a Dél-patagóniai jégmezőt is átszeli

Ha a felmelegedés hatására a hóhatár alatt a kőzeteket és a talajokat cementáló örökfagy (az ún. permafroszt) olvadásnak indul, szintén módosulhat a határvonalak futása. Ekkor azonban jórészt olyan nagy tömegmozgásos folyamatok (omlások, csuszamlások) játszódnak le a szilárdító, belső jég elolvadása és az ezzel gyakran együtt járó átnedvesedés révén, amelyek megváltoztathatják a terepadottságokat, a domborzatot. Így előfordulhat, hogy egy-egy jelentős sziklaomlás vagy törmelékcsuszamlás kissé átrajzolja a határvonal futását.