„Nemes rendeltetése felé vezetni az emberiséget: az igazság megismerése felé, egészséges eszméket terjeszteni a nép legalacsonyabb rétegei közt is, felszabadítani az embereket az előítéletek és szenvedélyek uralma alól, az észt tenni a közvélemény döntőbírójává és irányítójává: ez a tudomány legfőbb célja.”

Mi tagadás, e folyamat ma sem ért még véget, a szándék és Cuvier kijelentése napjainkban is messzemenően helyénvaló. De hogy a konkrétumokat is nézzük: ő maga az őslényleletek elemzésével foglalkozott, fejlődéstani hipotéziseket dolgozott ki. Ezeket szilárd alapokra próbálta helyezni, de ha a tudományos tények más felé mutattak, Cuvier is új irányba indult. Eredeti teremtés-eredetű elképzeléseit feladta, helyette a fajok eredetére kataklizmaelméletet dolgozott ki, vagyis katasztrófák sorára bontotta a földi életet.

Külön foglalkozott a fajkihalás tárgykörével és éles vitákat folytatott a kor evolucionista gondolkodóival (Lamarck, Saint-Hilaire). Bevezette a fejlődési kölcsönhatás elvét, mely szerint az élőlények egyes szerveinek törzsfejlődési változása más szervek átalakulását is maguk után vonják. Az összehasonlító anatómia egyik úttörője volt, rég kihalt állatcsoportok – csontváz-töredékekből történő – rekonstruálását is elvégezte.

Cuvier és munkatársainak rétegtani vázlata

Mindezek mellett nevéhez kötődik a fosszíliák rétegtani azonosításban betöltött szerepének megalkotása is. Vagyis egyes üledékes kőzetrétegeket a bennük talált fosszíliák alapján már 200 évvel ezelőtt párhuzamosíthatónak tartott, de felfedezései az üledékképződés sorrendjének megismerését is alapvetően szolgálták.

A mester előad