“A Duncan két káprázatosan szép part között éppen a Brunswick-félszigetet kerülte meg. Hetven mérfölddel a Gregory-fok után jobbra maga mögött hagyta a Punta Arena-kolostort. A chilei zászló és a templom harangtornya egy pillanatra felbukkant a fák között. Ettől a ponttól impozáns gránitvonulatok között haladt a szoros; a hegyek lábát hatalmas erdők övezték, örök hó borította csúcsaik a felhőkbe vesztek, délnyugatra a Tarn-hegy nyúlt hatezerötszáz lábnyi magasba, majd hosszas szürkület után leszállt az éj, a fény észrevétlenül halványult szelídebb színekbe, az égen fényes csillagok ragyogtak, s az utasoknak a Dél keresztje mutatta a Déli-sark felé vezető utat. E ragyogó sötétségben a lakott partok világítótornyai helyett a csillagok fénye jelezte útjukat; bátran hajóztak tovább, a jacht nem kötött ki a parton oly sűrűen kínálkozó kellemes öblökben; vitorlarúdjait gyakran súrolták a víz fölé hajló délszaki bükkfák; propellerje gyakran folyók vizét kavarta; felriasztotta a ludakat, kacsákat, mocsári szalonkákat, a böjti récéket, a vízivilág mindeme tollas lakóját. Hamarosan romok bukkantak elő, néhány omladék, melyeket lenyűgöző varázzsal borított az éjszaka; elhagyott kolónia maradványai, melyek az idők végezetéig komor ellentétet alkotnak a vidék termékenységével, a vaddal teli erdőkkel. Duncan két káprázatosan szép part között éppen a Brunswick-félszigetet kerülte meg. Hetven mérfölddel a Gregory-fok után jobbra maga mögött hagyta a Punta Arena-kolostort.” Jules Verne: Grant kapitány gyermekei

És a regényből készült ifjúsági kalandfilm nyitánya 1985-ből:

A Torres del Paine Nemzeti Park emblematikus "szarvai"