Bulgária délnyugati részén, a Balkán legmagasabb hegységcsoportja, a Trák-rögvidék részeként, a Sztruma és a Meszta folyók völgyei között emelkedik a Pirin-hegység. A völgytalpak fölé mintegy 2500 méterrel emelkedő hegyvidék elágazó, nagy átlagmagasságú, terjedelmes hegyláncok sorozata, melyek a 2914 m-es Vihren csúcsban tetőznek.
A jégkorszakokban erősen eljegesedett területet az egykori gleccservölgyek tengerszemek sokaságát rejtő mély maradványai szabdalják. Azonban a Pirin ettől még a nálánál mintegy 10 méterrel magasabb (Muszala: 2925m), gránitból, gneiszből, kristályos palákból felépülő, hasonlóan jégformálta, vad, látványos domborzatú északi szomszéd, a Rila „árnyékában” is maradhatott volna.

Kilátás a Pirin tetejéről a márványból álló Vihren csúcsról

Ám a Pirin északi részének, legmagasabb vonulatának különleges a kőzetanyaga: ez a Márvány-Pirin. A mészkő átalakulásával keletkezett márvány (és a mellette sok helyen megjelenő, kevésbé átalakult mészkőtípusok) tömeges, hegygerincnyi jelenléte egyedi domborzat kialakítója lett.

Felhők buknak át a Pirin márványgerincén

A márványterületen – a gránitos, palás területek törmeléklejtőivel, sok helyen megtört lejtőivel, tagolt sziklafalaival szemben – hatalmas, egyenes lejtők, és több száz méteres tagolatlan, szinte függőleges sziklafalak jellemzők. A kőtörmelék viszonylag kevés, a sziklafelszínek csupaszok, az íves futású gerincek keskenyek, de egyenletes magasságúak.
A völgyekben gyakoriak a víznyelők, de még feltűnőbb, hogy a kemény, ellenálló alapkőzet nagyszerűen (a gránitnál is jobban) megőrizte a sok évezredes jéggyalulás nyomait. Sőt, a jeges környezet továbbéléseként, a függőleges márvány és mészkőfalakkal övezett katlanokban még ma is találhatunk ún. mikrogleccsereket. Néhány tíz vagy száz méteres foltjaiknak anyaga átmenet a firn (csonthó) és a gleccserjég között. E vízhiányos sziklavilágban biztos vízforrások lennének, ám a nedvességet nyomban elnyeli az üledékes kőzet repedésrendszere…

A Vihren csúcs északi lábánál, 2400 méteren húzódó mikrogleccser, előterében morénasáncokkal

Fotó: exterra