Nagyon nyersen fogalmazva a végcél a sikeres génátadás. Hogy ez létrejöjjön, megfelelő párt kell találni, ehhez pedig némi (ön)reklámra is szükség van. A tetoválás jó géneket és egészséget hirdet, mivel az iparosodás előtti időkben a maradandó testékítés kockázatos vállalkozás volt.

Le kellett tudni győzni az esetleges, a testdíszítési beavatkozás során a szervezetbe kerülő fertőzéseket, sőt a testidegen festékanyagot is érdemes volt tolerálni. Tehát a tetoválás a kórokozókkal szembeni erősebb ellenállóképességet, jó immunrendszert, fájdalomtűrést, azaz fittséget és jó géneket reklámozott.

A USS Olympia fedélzetén matrózok férfiasodnak, ca. 1899.

Két lengyel kutató, Galbarczyk és Ziomkiewicz azt is megvizsgálta, ma milyen a tetovált férfiak biológiai megítélése a nők és férfiak körében. Ezt fotópárok értékelésével tették. A fényképpárokon ugyanazok a férfiak szerepeltek, az egyiken tetoválás nélkül, a másikon digitálisan ráhelyezett testrajzokkal.

A vártnak megfelelően a férfiak és nők különböző véleményt alkottak a két csoportról:

A nők egészségesebbnek ítélték a tetovált férfiakat, de nem találták őket vonzóbbnak, ellenben kevesebb pontot szereztek mint potenciális partner és szülőjelölt.

A férfiak viszont - a nők számára - vonzóbbakként pontozták tetovált társaikat, de az egészség terén nem éreztek különbséget a tetovált vagy nem tetovált férfiak közt.

A nők és férfiak is dominánsabbnak, agresszívebbnek és maszkulinabbnak találták a tetovált csoport tagjait. Tehát a tetoválás megléte nem csak a nők felé küldött üzenet, de a férfiak közti versengésben is fontos szerepet játszik.

Maud Wagner, az első ismert nő tetoválóművész az Egyesült Államokban