Az 1142 km hos­­szú sín­pá­lya leg­ma­ga­sabb pont­ján, a zord Ti­be­ti-pla­tó ka­pu­já­ban, az 5072 mé­ter ten­ger­szint fe­let­ti ma­gas­sá­gú Danggallu-hágón át­buk­va éri el a fenn­sí­kot. In­nen már egyen­le­te­sen, 4000–5000 mé­ter kö­zött za­ka­tol a Ti­be­ti Au­to­nóm Te­rü­let fővárosába, Lhasába.
Nem kis mér­nö­ki tel­je­sít­mény volt ilyen ma­gas­ság­ban, ba­rát­ság­ta­lan kö­rül­mé­nyek kö­zött biz­ton­sá­go­san ki­épí­te­ni az utat, főként, mi­vel a sí­ne­ket több mint 600 km hos­­szan fa­gyos
ta­la­jon (permafroszton) kel­lett át­ve­zet­ni. Ezek az év nagy ré­szé­ben jég­gel ce­men­tált föl­dek tö­ké­le­tes, el­mé­le­ti­leg szi­lárd alj­za­tot biz­to­sí­ta­nak a va­s­úti for­ga­lom­nak, ám a nyá­ri, ol­va­dá­si idő­szak­ban a fel­szín legfelső ré­te­ge (ak­tív ré­teg) fel­ol­vad, és amíg a szem el­lát, süppedős, vize­nyős tund­rá­vá vá­lik az ad­dig kőkemény föld. A prob­lé­ma át­hi­da­lá­sá­ra a Ti­bet-expressz ma­gas­he­gyi tund­raöve­ze­té­nek tel­jes hos­­szán fo­lyé­kony am­mó­ni­á­val töl­tött csö­ve­ket fek­tet­tek a sí­nek mel­lé, ame­lyek együt­te­sen a vi­lág leg­na­gyobb hűtőjeként ki­ve­ze­tik a ta­laj­ból az ol­va­dás­kor jelentkező hőtöbbletet.

A vasúti pálya hosszan halad a hegyi tundrán

Egy­ál­ta­lán, mi­ként le­het­sé­ges ilyen ma­gas­ság­ban vas­utat épí­te­ni? A szá­raz fenn­sí­kon és hegy­sé­ge­i­ben a hó­ha­tár rend­kí­vül ma­ga­san, 5300–5500 m ma­ga­san hú­zó­dik, ezért a köz­le­ke­dés meg­old­ha­tó a glec­­cse­rek­kel tar­kí­tott el­je­ge­se­dett ma­gas­hegy­sé­gi szint alatt is.

Négy ál­lo­más­ról – Beijingből, va­la­mint a kö­zép-kí­nai Xiningből, Chengduból és Lanzhouból – is in­dul­nak já­ra­tok a lenyűgöző szép­sé­gű pla­tó fe­lé, és ami­kor el­érik a 3500 mé­te­res
ma­gas­sá­got, s hó­föd­te hegy­ren­ge­teg tű­nik fel a ho­ri­zon­ton, a ko­csik­ba oxi­gént kez­de­nek pum­pál­ni a rit­ku­ló levegő dú­sí­tá­sa cél­já­ból. Az étkezőkocsiban sört, sült ­ba­bot, tofut és gö­rög­din­­nyét szol­gál­nak fel, hogy a kí­ván­csi uta­sok te­li gyo­mor­ral, nyu­god­tan fo­tóz­has­sa­nak to­vább, hi­szen nem­so­ká­ra a vi­lág egyik leg­ve­szé­lyez­te­tet­tebb an­ti­lop­­fa­já­nak föld­jé­re, Chiruba ér­nek. (Hoz­zá kell azon­ban ten­ni, hogy az ér­té­kes gyap­jút adó, kö­rül­be­lül spá­ni­elméretű ál­la­tok túlvadászata a vas­út épí­té­sé­vel együtt kezdődött el.)

Ha va­la­ki ezen a lát­vá­nyos út­vo­na­lon, sí­nen sze­ret­ne el­jut­ni a Potala-pa­lo­tá­hoz, an­nak már ma je­gyet kell fog­lal­tat­nia, mert egy év­re előre min­den hely el­kelt – még­hoz­zá mind a négy pá­lya­ud­var­ról. Fel­szál­lás előtt min­den­ki­nek írás­ban kell nyi­lat­koz­nia kielégítő egész­sé­gi ál­la­­po­tá­ról, mi­vel az út nagy ré­szét az Eve­rest­re igyekvő, edzett hegy­má­szók alap­tá­bo­rá­nak ma­gas­sá­gá­ban fog­ják meg­ten­ni. A fekvőhely­árak 150 dol­lár­nál kezdődnek, egy ét­ke­zés 3 dol­lár­ba ke­rül, de – vi­ga­szul – a me­net­rend ár­lis­tá­ja fel­hív­ja az utas fi­gyel­mét, hogy a sö­rük azért ol­csó. Sőt, az ott­ho­ni­ak­kal va­ló csevegésről sem kell le­mon­da­ni, mert a tervezők a vo­nal tel­jes hos­­szán mo­bil­te­le­fo­nos adó­kat is te­le­pí­tet­tek.

A zárt vagonokban filmszerű élmény átsuhanni Tibeten

A tervek szerint Kína meg­hos­­szab­bít­aná a vas­út­vo­na­lat, egé­szen az in­di­ai Sikkim szom­széd­sá­gá­ban fekvő Xigazéig. Sőt gon­do­lat­ban már a ne­pá­li Kathmandut is út­ba ej­ti az Acél­sár­kány. Ez­zel a fej­lesz­tés­sel Kí­na nyi­tá­sát fe­je­zi ki In­dia fe­lé, aki­vel má­ig ha­tár­vi­tái van­nak a tel­jes in­di­ai–kí­nai ha­tár­sza­ka­szon. Kifejező, hogy csu­pán egyet­len átkelő nyílt meg nem­ré­gi­ben a két or­szág kö­zött, és ez is ki­zá­ró­lag ke­res­ke­del­mi cé­lok­ra hasz­nál­ha­tó. So­kak sze­rint – köz­tük a da­lai lá­ma uno­ka­öc­­cse, az in­di­ai Dharamsalába he­lye­zett, száműzetésben lévő ti­be­ti par­la­ment tag­ja, Khedroob Thondup sze­rint – Kí­na nem csu­pán inf­rast­ruk­tu­rá­lis előrelépést vitt vég­hez a Ti­be­ti-pla­tón, ha­nem ko­moly po­li­ti­kai-stra­té­gi­ai meg­fon­to­lá­sok­kal a hát­tér­ben épí­ti vas­úti ös­­sze­köt­te­té­se­it.

A végállomás Lhasa (a képen a Potala-palota)

Min­den­eset­re Lhasa tu­riz­mu­sát fel­len­dí­tet­te a Ti­bet-expressz. A hi­va­ta­los kí­nai köz­lé­sek sze­rint a na­pi 20 repülőjárat és a vo­na­tok együt­te­sen 5000 lá­to­ga­tót szál­lí­ta­nak na­pon­ta a ti­be­ti fő­vá­ros­ba. A kül­föl­di tu­ris­tá­nak azon­ban ma is kü­lön­le­ges en­ge­dé­lyek­re van szük­sége a te­rü­let­re va­ló be­lé­pés­hez. A nyu­ga­ti uta­zók cso­port­ja­it mind­emel­lett tárt ka­rok­kal fo­gad­ják, az In­di­á­ba te­le­pült ti­be­ti­ek si­ke­res ví­zum­ügy­in­té­zé­se vi­szont igencsak hos­­szadalmas, és nem is
min­dig sikeres…
A szá­gul­dó Sár­kány „gyom­rá­ból” nézelődők szá­má­ra a legeltető, sós jak­va­jas te­án élő no­má­dok eg­zo­ti­kus lát­vány, de egyelőre a pász­to­rok­nak is új­don­ság a vas­pa­ri­pák meg­je­le­né­se.
Oly­an­­nyi­ra, hogy ez a he­lyi nyelv­újí­tók­nak is fel­ada­tot adott, hi­szen sok ti­be­ti ed­dig csak ké­pen lá­tott vo­na­tot, és ne­vet kel­lett ad­ni az új járművel érkező ki­fe­je­zé­sek­nek, mint pél­dá­ul „pe­ron”, „vas­úti ko­csi” vagy „első osz­tá­lyú kusett”.

Forrás: A Földgömb 2006/7-es száma
Képek: A Földgömb 2006/7-es száma: Dr. Petru Urdea, Szendrő Szabolcs, exterra

A vasút ellen tiltakozó falragaszok az észak-indiai, tibetiek lakta Ladakhban