A sorsfordító események németországi gyökerű és támogatottságú magyarellenes mozgalmat is elindítottak, ám ennek hátterében a kárpát-medencei német gazdasági befolyás sorvadásától való félelem állt. Ráadásul a háttérben állók úgy gondolták, jobb politika a németek óceánon túlra történő kivándorlása helyett az erdélyi letelepedést és térnyerést támogatni.

Herman Ottó, a kor egyik legkiválóbb tudósa és politikusa 1882-ben így írt a jelenségről:

„…mindazok, akik a szász ultrák sugalmazásai után indulva úgy izgatnak a magyarok ellen, amint azt a német sajtóban, röpiratirodalomban és gyülekezésben látjuk, veszedelmes egy játékot űznek éppen a szászok kárára. Mert az iránt csakugyan semmi kétség, hogy a magyar föld német ajkú polgársága rendíthetetlen híve a magyar államiságnak, sőt hogy ilyen a szász nemzetiség túlnyomó többsége is. Figyelmeztettem arra, hogy ha a német soviniszták nem térnek észre, elérhetik azt, hogy Magyarország összes nemzetiségei majd a szászok ellen fordulnak, mert kétségtelen az is, hogy a nemzetiségek szimpátiája távol esik a szász bujtogatók eszményeitől, céljaitól… A tömegesen lakó szász elem zöme politikailag indifferens elem, amelyet azok az urak, kik férfias nyílt föllépés helyett a – görény taktikáját alkalmazzák, soha magukkal ragadni nem fognak, mert ők nem a szász nemzetiség aspirációinak, amelyek bizonyos etikai alap megtartásán kívül békés együttlétre és vagyonosodásra vannak irányozva, hanem csak önérdekük képviselői, s az önérdek nem más, mint a provizórium húsos fazekainak visszavívása, amelyekből ők – az alkotmányosság által elüttettek.”

kép: Kerekes István