Noha a nyári napforduló az északi féltekén június 22-ére esik, a magyar népszokások a kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához kötik a nyári napfordulót. (Iván a János név szláv formájából, illetve a régi magyar Jovános, Ivános alakjából származik.)

Népiesen Nyári vagy Virágos Szent Jánosnak is nevezik ezt a napot, előestéjén ágat tűznek a tyúkólra rontás, boszorkányok ellen. Az éjjelén szedett gyógyfű különösen erős hatású. Karcagon és Kéthelyen az Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való drága gabonát jósol. A répa, retek vetésének határnapja. Esőjével is, derült idejével is negyvenesnap. Hajnalán az öregasszonyok meztelenül megkerülik a földjüket, harmatot szednek, gyógyfüveket keresnek, különösen az aranyospatrác nevűt, mert ilyenkor megszólal, és a többi fű titkát is kibeszéli.

Az előtte való szombaton Kapnikbányán szokás az úgynevezett kozsinaégetés: mindenféle korhadt deszkát, rossz bőrt halomba hordanak, elégetnek, majd tüzes üszöggel, fáklyával, lobogánnyal, azaz meggyújtott ággal a vetéseket megkerülik.

Szent Iván-éj Cornwallban

E napon kerül sor a híres tűzugrásra. A faluvégen, a határban rakott tüzet háromszor kell átugrani, hogy Szent János közbenjárásával a Szentháromságnál kegyelmet nyerjenek. De leginkább a párosítók, a közös átugrás, az összeéneklés helye az Iván-napi tűz. A palóc lányok tűzgyújtás után a legényekkel a kenderföldre mennek, ott egyenként a kenderbe hevernek. Azt tartják, hogy amelyikük után a lehevert kender újra felegyenesedik, az egy éven belül megházasodik.

Menyhén éjféltájban, amikor már kialudt a tűz, a leányok a kenderföldekre mennek, a sötétben minden lány két szál kendert köt össze. Kilenc nap múlva megnézik, és akié virágos, annak legény, akié magos, annak özvegyember lesz az ura.

Forrás: Fazakas-Székely Sz., Igézet ne fogja, 1990
Kép: wikimedia commons (festmény: Henryk Siemiradzki - Szent Iván-éj)