A fel­sze­re­lés 2 db, vi­szony­lag hos­­szú (2 m kö­rü­li) fá­ból ké­szült sílécből és egy pár, hó­tá­nyér­ral és csuk­ló­szíj­jal el­lá­tott bot­ból állt. A sí­lé­cet erős szí­jak­kal csa­tol­ták a té­li cipőhöz vagy csiz­má­hoz. Ru­há­zat­ként a min­den­na­pi ru­há­zat szol­gált, a sí­léc tal­pá­nak sik­lá­si tu­laj­don­sá­ga­it még több­nyi­re a rén­szar­vas­fag­­gyú biz­to­sí­tot­ta. A no-name már­ká­kat jóke­zű mes­ter­em­be­rek ál­lí­tot­ták elő, meg­ren­de­lés­re, il­let­ve sa­ját ké­szí­té­sű­ek vol­tak.

An­nak ide­jén a sí leg­in­kább köz­le­ke­dé­si esz­köz volt, amit ha­té­ko­nyan al­kal­maz­tak mind va­dá­sza­tok, mind há­bo­rúk so­rán – ma vi­szont szin­te ki­zá­ró­lag a spor­tot, a rek­re­á­ci­ót szol­gál­ja. Az el­múlt év­ti­ze­dek­ben a tech­ni­kai fejlődés e te­rü­le­ten is lát­vá­nyos: még gyor­sabb, még kön­­nyeb­ben ural­ha­tó lé­cek, kön­­nyebb, tar­tó­sabb anya­gok je­len­tek meg a pi­a­con, hogy még na­gyobb tö­me­gek szá­gul­doz­has­sa­nak a jól ki­épí­tett pá­lyá­kon.

Né­hány nyu­god­tabb vér­mér­sék­le­tű síelő ugyan­ak­kor nagy­apá­ink nyom­do­ka­i­ba lé­pett, el­uta­sít­va a túl­zsú­folt pá­lyák és lif­tek no meg a hos­­szú so­rok vi­lá­gát, vis­­sza­tért az ere­de­ti telemark fel­sze­re­lés­hez. E meg nem al­ku­vó sport­em­be­rek le­ás­tak a könyv­tá­rak po­ros mé­lyé­re, előkotorták a csö­kö­nyös
nor­vé­gok ré­gi köny­ve­it, és ha­lot­ta­i­ból fel­tá­masz­tot­ták a rég ki­halt tech­ni­kát, amit „telemark” né­ven is­me­rünk. Fókabőrt húz­tak a léc tal­pá­ra, mint őseink tet­ték né­hány ezer esz­ten­de­je.

A fóka­bőr is, a léc is, a cipő is ma már mű­anyag, de az él­mény, a hegy meg­má­szá­sa va­ló­di.
A telemark-kö­té­sek lé­nye­ge­sen kü­lön­böz­nek a jó­val is­mer­tebb al­pe­si kö­té­sektől, és mi­vel a cipő sar­ka nincs rög­zít­ve – azért, hogy fu­tás­ra is hasz­nál­ni le­hes­sen a fel­sze­re­lést –, a telemark ka­nyar­tech­ni­ka jel­leg­ze­tes meg­je­le­né­sű. Az ívbelső lá­bat térd­ben erősen be­haj­lít­va a má­sik mel­lé zár­ják, mint­egy meg­tá­maszt­va ve­le az ívkülső, teherviselőt. Az ívek­ben a síelő szin­te fél térd­re eresz­ke­dik – ez a telemark-po­zí­ció. A le­eresz­tett térd az ív irá­nyá­tól függően vál­ta­ko­zik, ami lát­vá­nyos, rit­mu­sos moz­gást ered­mé­nyez.

Telemárk tartomány és az egyedi sítechnika a történelembe is beírta magát; ide köthető a II. világháború egyik kulcsfontosságú, legendás eseménye is - melynek 66. évfordulója idén február 27-ére esett.

Folytatás következik.

Ajánlott link: Magyar Telemark Szövetség

Szöveg: Sán­dor Lász­ló, Far­kas Pé­ter
Fotó: Tumbász Hédi
Forrás: A Földgömb 2007/1-es száma