A cigányság - amellett, hogy nem rendelkezik az európai térszerveződés formáival - vallásilag és nyelvileg is igen nyitott környezetére, ezért identitásában sem a vallás, sem a nyelv nem meghatározó tényező (ellentétben a Kárpát-Balkán térség népcsoportjainak többségétől).

Szórványban élnek, etnikai tömbjeik nehezen azonosíthatók, rendkívül változatos képet mutatnak. Szociokulturális kereteik jobbára eltérnek az Európában megszokottól: a legfőbb csoportképző tényező leginkább társadalmi és földrajzi perifériahelyzetük. Az európai nemzetté válás folyamataiba pedig csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem kapcsolód(t)nak be.

A romák többsége (egyes becslések szerint 6,5 millió fő) Európában él. Túlnyomó részük (71%-uk) a Kárpát-Balkán régió lakója, ahol a térség legnagyobb lélekszámú kisebbségi csoportjaihoz tartoznak.

A Nyugat- és Dél-Európában élő, másfél millióra becsült roma a helyi lakosság csupán 0,4%-át teszi ki. Legnagyobb közösségeik Spanyolországban, Franciaországban és Görögországban élnek. Az Európa keleti felében fekvő egykori szocialista országokban viszont a lakosság majdnem 4%-a cigány (roma) származásúnak tekinthető. Ugyanakkor az itteni, 4,6 milliósra becsült cigányság csupán ötöde jelenik meg a hivatalos népszámlálási statisztikákban! Míg Magyarországon, Szerbiában, vagy Bulgáriában 30-50%-uk vallja be egy népszámlálás során származását, Romániában csupán 7-8%-uk. Miközben a világ legnagyobb cigány közösségének hazája az ország (s arányuk is magasabb a térség államainak átlagánál). Románia mellett hazánkban, Bulgáriában és Szerbiában is igen jelentős a lélekszámuk, de a helyi lakosságon belüli arányuk Koszóvóban és Makedóniában is magas.

A teljes cikket megtalálhatja a Földgömb aktuális számában!

szöveg: Bottlik Zsolt
térkép: Kocsis Károly, Bottlik Zsolt
foto: exterra