A brazil Ferraz állomás személyzete szabadidejében természetesen futballozik a tundrafelszínen kialakított széllel bélelt pályán. Kihívást jelentő mérkőzést remélve előszeretettel hívják ki a környező bázisok legénységét.

A koreai King Sejong állomáson minden reggel, még a 7 órakor esedékes reggeli előtt a lámpaoszlopokra erősített hangosbeszélőkből elképesztő hangerővel csendül fel egy kelet-ázsiai Whitney Houston ébresztődala, ami reggeli tornára hívja az egy teljes évig szolgálatot teljesítő legénységet. Hamarosan dobhártyaszaggató, közös, csapatépítő kiáltásokkal (kohéziós üvöltés) indul a bemelegítő kocogás – hóbuckákon, zuzmólepte kőtörmeléken és befagyott tócsákon át. Ezután a résztvevők szabályos formába rendeződve erősítő és átmozgató gyakorlatokat végeznek, mely sort a jól megérdemelt nyújtás zárja. Ezután jöhet a reggeli: kandírozott guppi, alga és tojásos rizs.

Az amerikai bázison dolgozó ornitológusok - némiképp a Bush-adminisztráció környezetvédelmen spóroló politikáján felháborodva – edzik a szem-kéz koordinációt.

Chile állomásán komplett tornacsarnok várja a katonai bázison élő katonák és családtagjait.

Az orosz Bellingshausen állomásról hosszabb túrákat tesznek a Fildes-félsziget túlsó felére, és a Drake-átjáró hírhedten viharos vizét és elefántfókáit csodálva töltik az aktív kikapcsolódás óráit a „Priroda”, azaz a „Természet” menedékházban.

A menedék alapfelszereltsége.

Amikor pedig nincsen saját állomás, a sátras terepi bázis minden perce sport a főzéstől a sátor viharbiztossá tételén át a jégmezőkön való közlekedésig.

Az Antarktisz extrém kalandorai a végletekig mennek testük energiatartalékainak kihasználásában: lehet, hogy befizetett túra keretein belül másznak a kontinens legmagasabb csúcsára (Vinson Massif 4892 m); lehet, hogy egyéni, rekordokat döntögető teljesítménycélú vállalkozáson vesznek részt, a legdélebbi földrész zord körülményei mindig átlagon felüli fittséget követelnek a biztonságos antarktiszi jelenléthez.

fotó: exterra