Padmasambhava, minden idő egyik legbölcsebb tanítója adott új értelmet a mágikus szertartásoknak, amelyeket a bön papok alakítottak ki a rég letűnt idők távolában. Akkor még úgy látszott, hogy egyedül csak a vér tudja kiengesztelni a haragvó isteneket, de Padmasambhava az eleven emberi lények és állatok helyett azok jelképét, egy tésztából gyúrt bábut állított az arénába. Most már ezek körül lejtik a vad táncot, míg a „halál ura” félelmetes kíséretével meg nem jelenik a színen, és el nem söpri őket.

Kereskedők érkezését váró szerzetesek

A tibeti Halottaskönyv világossá teszi, hogy az istenek és démonok, a fény és a sötétség erői mind bennünk vannak, és aki le akarja győzni a „halál urát”, annak először még találkoznia kell vele életében. Akkor a halál úgy fog megjelenni, mint az élet végső kinyilatkoztatója, amely meghozza azt az egyetlen áldozatot, amelyet Buddha is elismert, testünk feláldozását. Így a múlt véres áldozatait saját kicsiny önmagunk feláldozása helyettesíti, amely belekényszerít továbbra is a születés és halál végtelen körforgásába mindaddig, míg túl nem emelkedünk rajta, és meg nem szabadulunk bilincseinktől.

Az imákat a szél is felviszi az égig

A sok kitalált szörnyűség tehát mély lélektani értelmezést nyer, mint a bűntudat, a lelkiismeret-furdalás, gonosz vágyak és hajlamok kivetítése. „Minthogy a tested valóságban ürességből áll, nincs mitől félned: még ha darabokra szaggatnának, akkor sem halhatsz meg. A halotti istenségek is saját szellemed kisugárzásai, nem anyagból valók, az üresség pedig tehetetlen az ürességgel szemben.” (Halottaskönyv)

A misztériumjátékokhoz használt ősi maszkok másolatai ma népszerű szuvenírek

Forrás: Sárosi Ervin: Zarándokúton Nyugat-Tibetben
Fotó: exterra