A legtöbb nagy, történelmi karavánút leghosszabb, utánpótlás nélküli szakasza az ember és a teve fizikai tűréshatárát jelentő 40 nap alatt teljesíthető volt. A tevék ugyanis átlagosan 40 napig bírják szomjan a vándorlást, az ember pedig ugyanennyi ideig az éhezést. Ám a hírhedt, Algériából Maliba vezető, a Szahara nyugati részén átvágó Timbuktu-útvonal megtételéhez 52 napra volt szükség a klasszikus karavánok idején. Ennyi időre a kereskedőknek épp annyival több vizet, élelmet kellett magukkal szállítani az értékes portéka mellett, hogy célállomásukra jóformán a végletekig kimerülve érkeztek meg, …már aki megérkezett.

De a szerencséseknek megérte a kockázat, hiszen gazdag árucserére nyílt lehetőség: ruhák, fűszerek, fegyverek a Nyugat-Afrikában oly értékes sóért. A 19. századi Timbuktuban egy uncia só egy uncia aranyat ért… A pezsgő kereskedelmű város a 15-16. században erős intellektuális centrum és az iszlám terjedésének egyik leglendületesebb központja volt. Kisebb só-karavánok még mindig érkeznek ide a szintén Maliban található Taoudenniből, de az 1:1-es só-arany árfolyamot már régóta csak a történelemkönyvekben jegyzik…

Víz nélkül nem megy

...még nekünk sem. Ballontöltés a Vöröskereszt egyik kútjánál

Fotó: Besenyő János