A Déli-Andok patagóniai részén, az Andok és a pampák találkozásánál, Argentínában húzódik a hatalmas, több balatonnyi kiterjedésű Argentino-tó. A gleccservájta medencében húzódó állóvizet ma is elérik az óriás, 30-60 km hosszú jégárak: több kilométer hosszan benyomulnak a tóba, vagy az aljzatán ülnek, esetleg a vízen lebeg szegélyük. A tó hullámzása és a víz felhajtóereje széttördeli a Dél-Patagóniai-jégmező felől érkező gleccserek végeit, a jégomlások percenként zajlanak, de épp emiatt függőleges a vizet elérő jégfolyamok pereme. A tó felszíne fölött toronyháznyi, ingatag jégfalak magasodnak, a híres Moreno-gleccsernél 60 m-es, a sokkal nehezebben megközelíthető Spegazzini-gleccser esetében 120 m magas (kb. 40 emeletnyi) jégszegélyt alkotva.

A Moreno-gleccser 4 km széles és a víz fölött 20 emelet magas szegélye. A jégnyelv a tó fenekére támaszkodik. A gleccsernyelv stagnáló típusú, télen előrenyomul, nyáron erősebben olvad, de elvégződésének helye hosszabb periódust szemlélve nem változik lényegesen
A Spegazzini-gleccser 120 m-es fala az Argentino-tóról fényképezve
Az Uppsala-gleccser is a Dél-Patagóniai-jégmezőből érkezik. Hossza kb. 60 km, de szegélyének megközelítése gyakran lehetetlen a tavon több km hosszan feltorlódó, gleccserből leszakadó uszadékjég miatt
Sétahajó a Moreno-gleccser fala mentén
Az Uppsala-gleccser végéhez igyekvő hajó útját az uszadékjég háznyi tömbjei zárják el
A Moreno-gleccser is Nothofagus erdőkkel borított lejtők alján ereszkedik a tóba. Jobbra a háttérben turistahajó halad a gleccserszegély közelében
Néhány cm-es olvadt jégformák egy úszó jégtömbön
10-20 m-es jégtaréjok a Moreno-gleccser felszínén

kép: exterra