Az alumíniumgyártás alapja a bauxit, amely egy vörös színű, magas alumíniumtartalmú, üledékes kőzet. Ebből készül a timföld, melynek gyártási folyamata melléktermékként vörösiszap keletkezik. A vörösiszapot Magyarországon zagytározókban tárolják: Almásfüzitőn egy 200 hektáros területen, közvetlenül a Duna mellett található, és hét kazettában összesen 12 millió tonna hulladék van. Mosonmagyaróváron, a Motim Zrt. tározói a várostól csak néhány száz méterre helyezkednek el. Az Ajka melletti timföldgyár 10 tározójában 50 millió köbméter szürke- és 30 millió köbméter vörösiszapot tárolnak.

A bauxit timfölddé történő átalakításának a mai napig legelterjedtebb technológiája az ún. Bayer-eljárás. Ennek lényege, hogy semleges pH-n a kevéssé oldódó alumínium-oxidokat lúgos közegben oldatba viszik, majd onnan kicsapatják. Először fizikai műveletek sorával készítik elő a bauxitot a kémiai feltárásra, mely során a kőzetet megfelelő méretűre aprítják. A Bayer-eljárás során a finomra őrölt bauxithoz nagy hőmérsékleten 40 tömeg%-os NaOH (nátronlúg) oldatot kevernek. A keletkező mellékterméket, a vörös iszapot ülepítéssel elválasztják a nátrium-aluminátos oldattól, majd tárolókba helyezik.

A legsúlyosabban érintett Kolontár melletti iszaptározó - műholdfelvételen, a katasztrófa előtt.

A vörösiszap elhelyezésének világszerte legelterjedtebb módja, hogy a Bayer-eljárásból kikerülő anyagot egy gátrendszerrel ellátott tárolóba eresztik, ahol az magától kiszárad. Ez a gyakorlat rendkívül olcsóvá teszi a vörösiszap elhelyezését, habár a vízben oldható szennyezőanyagok könnyen kijuthatnak a vörösiszap-tározóból. Az 1960-as évek óta 30-40 cm vastag agyagágyat építenek be a tározók aljára, így a lúgos víz nem juthat be a talajvizekbe. Az újabb tárolási protokollban már egy műanyagréteges szigetelést is felhasználnak az eredeti védőgátrendszer mellett, a gátat pedig drénrendszerrel veszik körül. A tározóból érkező víz ezen a rendszeren szabályozottan jut ki a környezetbe. A környezeti terhelés nagyban csökkenthető, ha a vörösiszapot előzetesen nagy felületen kiterítve kiszárítják.

Az október 4-i katasztrófa során a 9-es és 10-es számú zagytározó kazetták gátja csúszott meg és szakadt át. Több mint 1 millió m³ vörösiszappal szennyezett víz árasztotta el a környéket. Több település is érintett volt a katasztrófa során: Tüskevár, Kolontár, Kisberzsen, Somlóvásárhely, Apácatorma, Devecser, Somlójenőt. Azt azonban kevesen tudják, hogy nem maga a vörösiszap okoz kárt a környezetben, hanem az erősen maró (pH~11,25) folyadék. A maró folyadék teljesen elpusztíthatja az érintett terület élővilágát. Ez az agresszív NaOH-os oldat érte el a Marcal-folyót is, amit a Vas megyei Szergény magasságában próbáltak ártalmatlanítani. A semlegesítés gipsszel történik, ám ezt a módszert eddig csak laboratóriumi körülmények közt alkalmazták, így a természetben való alkalmazásának hatékonyságáról és következményéről igen keveset tudnak.

A szakértők a vörösiszap-katasztrófa hatásairól gyakran ismétlődő kérdésekre adott válaszokkal segítik a lakosság tájékoztatását az Akadémia honlapján.

Forrás: Rajnai Gábor – Az almásfüzitői vörösiszap-tároló VII-es kazettájának komplex környezettudományi tanulmánya
Kép: vietthuc.org, google maps

-Király Csilla; Khell Róza -