2010. október 26-án másfél kilométeres, majd november elsejére virradóan ismét több száz méter magas hamufelhőt lövellt ki magából a Merapi vulkán. Első kitörésekor a hegy délnyugati oldalára hamueső zúdult. A meredek oldal völgyeiben, elsősorban a Gendol-folyó völgyében izzófelhők söpörtek végig több kilométeres pásztákban. Az izzófelhő a piroklaszt-árak egyik megjelenési formája, melynek hőmérséklete akár a 300 °C-t is meghaladja, és lávadómok összeomlásakor vagy kitörési felhő összeroskadásakor keletkezik. E pusztító piroklaszt-árak anyagát forró vulkanikus gáz, a hamu és a kőzettörmelék keveréke adja, amely alkalmanként a 150 km/órás sebességet is meghaladva rohan lejtőirányban, és akár 5-8 km-es pásztákban is leborotvál mindent, ami az útjába kerül.

A piroklaszt-ár jelenlegi kiterjedéséről a NASA Terra nevű műholdjának képei tanúskodnak. A hamisszínes felvételen szürkén látszik a Merapi déli oldalán kanyargó Gendol-folyó völgyét kitöltő, az izzó törmeléklavinákból és laharokból szétterült anyagtömeg. A golfpálya környékén jelölt, sötétszürke területeken fákat döntött ki az anyagár, a felszínt pedig vastag hamu- és kőtörmelék fedi. Ezeket a törmeléknyelveket körülvevő, élénkpirosra színezett felszínrészek épen maradt – a valóságban üdezöld – vegetációt mutatnak. A kürtőtől nyugatra látható vulkáni hamufelhő mozgását a szél irányítja; a vulkáni központ közelében megfigyelhető szürkéspiros, szürke foltok a növényzetre telepedett vastag hamuleplet jelzik.

A piroklaszt-árak anyagmozgását a domborzat futása is befolyásolja, ezért egy aktív vulkán oldalába telepítendő létesítményék (lásd itt a golfpálya esetét) tervezésekor érdemes a terepviszonyokat is figyelembe venni. A vulkán kitörése miatt a közelmúltban mintegy hetvenezer lakost telepítettek ki a Merapi környékéről. A pusztító ár nem csak a környékbeli lakhelyeket, de jól a termő földeket is tönkretette.

Izzófelhőkről részletesen.

Kép: NASA, Wikipedia

Khell Róza