A Nap körül keringő Luna-1 üzembe helyezése elsősorban energetikai problémákba ütközött, mivel ki kellett szabadulnia a Föld gravitációs teréből. Ezért az ún. második kozmikus sebességnél, a szökési sebességnél 11,2 km/s-nál nagyobb sebességre kellett felgyorsítani. Ehhez kétszer annyi energia szükséges, mint a mesterséges holdak telepítéséhez, ami az első kozmikus sebesség, azaz 7,9 km/s.

Mint a Luna (latinul Hold) elnevezés is elárulja, a Luna-1 elsődleges célja a Földtől távolabbi térségek, a Hold környezetének vizsgálata volt. Repülése első szakaszában, január 3-án 1 órakor már 110 000 km magasan járt Szumátra felett. Fél órával később mesterséges üstököst hozott létre, amely egy kibocsátott és gyorsan táguló nátriumfelhőből állt. A Föld több pontjáról öt percen át látni lehetett a jelenséget a Szűz-csillagkép irányában, Január 4-én a Luna-1 7500 km távolságban elhaladt a Hold mellett.


A Lunyik-1 kilövése Bajkonurból 1959. január 2-án

Súlya üzemanyag nélkül 1120 kg volt (épp, mint egy Lada Niva). Három rádióadón kívül számos mérőműszert vitt magával az elsődleges kozmikus sugárzás, a Hold mágnese tere, a bolygóközi anyag összetételének, a Napból származó kozmikus sugárzás tanulmányozására és meteorszámlálásra.

A Hold közelében elhaladó Luna-1 pályáját a Hold csak kismértékben módosította, a Földtől mint vonzási központtól elszakadva, a Nap körüli pályára tért. Ezzel ez volt az első mesterséges tárgy, amely elhagyta a Föld gravitációs mezejét. Január 5-én 600 000 km-re a Földtől lemerült a jármű adó-vevőjének eleme, és a kapcsolat elveszett.

kép: NASA