a mai Vajdaság területén 194 500 lakos élhetett. Ekkor a magyar hangzású nevet viselő népesség számát e területen 148 ezer főre, az ortodox délszlávokét (szerbekét, „rácokét”) 39 ezer főre, a katolikus délszlávokét (horvátokét, „szlavónokét”, „tótokét”) 7500-ra valószínűsítjük. A magyarok 2/3-a az akkor még szinte teljesen magyar jellegű Bácskában élt, ahol legfontosabb városaiknak a megyeszékhelyek (Bács, Bodrog) mellett, Futak, Titel, Pest, Szond, Coborszentmihály számítottak. Hasonlóan magyar dominanciájú volt a Bánság is a Temes–Berzava folyók vonaláig. A 15. századi török hadjáratok és a szerbek csaknem szakadatlan bevándorlása miatt a Szerémség magyarjai egyre inkább a védettebb északi Duna mellékre, az erdő borította Tarcal-hegység (mai Fruška Gora) lábához és a városokba szorultak vissza. A szerbek etnikai tere a Dél-Bánságra, a Száva mentére és a Szerémség DK-i részére terjedt ki.

Készítették: Kocsis Károly, Saša Kicošev és Nemerkényi Zsombor

A középkorban Magyarország egyik legsűrűbb magyar lakosságú, déli területei elsősorban az 1514-es Dózsa-féle parasztháború, a tartós oszmán (török) hódítást eredményező hadjáratok és Crni Jovan (Nenad) szerb csapatainak 1527-es pusztításai következtében több mint két évszázadra elvesztették magyar népességük szinte teljes egészét. A török megszállást követően a nagyobb, túlnyomórészt magyarlakta szerémségi városokból főként a nemesség, papság és hivatalnokok menekültek el, míg a helyben maradt magyar polgárság többsége áttért az iszlám vallásra.”

A térkép hajtogatott és poszter változatban is megvásárolható szerkesztőségünkben.

A hajtogatott térkép ára: 780 Ft.
A fóliázott poszter változat ára: 990 Ft+postaköltség.