A több mint kétszázötven éve született Kitaibel Pál (1757–1817) Tomcsányi Ádámmal (1755–1831) járta be az 1810. január 14-i móri földrengés sújtotta területet, hogy pontosan felmérjék és leírják a pusztítás mértékét. A Dissertatio de Terrae Motu Mórensi című munkához mellékelt térkép tudománytörténeti szempontból mérföldkőnek nevezhető, mivel a világon elsőként ábrázol földrengés okozta károkat és az abból levonható tudományos következtetéseket térképen.

MÓRI FÖLDRENGÉS - 1810 (Részlet); OSZK Törzsgyűjtemény 828.751. A Földgömb 2007/2-es számának Tér-kép-tár rovatából

A legsúlyosabb károkat szenvedett területeket ún. izoszeiszta görbével (azonos mértékben érintett területek) jelöli. Az egyes települések templomtornyai hol részben, hol teljesen ledőlni látszanak, érzékeltetve a károk eltérő nagyságát. A kis nyilak pedig a Mór melletti epicentrumból induló rezgéshullámok terjedési irányát jelölik.

A tanulmánykötet latinul jelent meg, de mivel nem terjedt el az európai tudományos körökben, ez az újszerű ábrázolási mód nem válhatott közismertté. Jóval Kitaibel Pál halála után, az 1857. decemberi nápolyi földmozgás kárait bemutató térkép használt hasonló jeleket, amely így R. Mallet angol természettudós nevéhez fűződően került be a tudományos köztudatba.