A FÖLDGÖMB

Tücsökvilág - 2016 A mezei ciripelők éve

A Nap már nem kúszik olyan magasra az égen, mint nyár derekán, közeleg a nem vágyott szürkeség időszaka. A vakáció hang- és színkavalkádja lassan feledésbe merül, gyakrabban kerülnek elő a dzsekik, az esernyők. A föld alá vezető lakócsövek hamarosan elrejtik előlünk az Év rovarát, pedig a meleg, kora nyári esték még nem is oly rég a mezei tücskök udvarlókoncertjeitől voltak hangosak. A kedvelt ciripelést fülünkben hallva most utánajárunk, hogyan is zajlik az élet a tücskök félig rejtett világában

Alkonyodik. A nappali hőségben feltornyosuló gomolyfelhők lassan szétoszlanak, mi pedig biciklire pattanunk. Nincs messze a Gödi-láprét, melynek természetvédelmi oltalom alatt álló, gyepekkel benőtt homokbuckái és buckaközei májustól június végéig valósággal harsognak a tücsökmuzsikától. A főváros közelsége ellenére kiváló terep ez a mezei tücskök (Gryllus campestris) természetközeli környezetben való megfigyelésére. Bár jól ismert ciripelésük kedvező időjárási körülmények között nappal és éjjel egyaránt felzendül, a mezei tücskök inkább naplemente után aktívak. Szerencsénk van, az éjszaka még valamiről nevezetes: bolygónkat „mindössze” 75 millió kilométerre megközelítve a Mars épp földközelben jár. Utunkon jellegzetes hangok is kísérnek: hegedűművészeink nótája, a baglyok messzire hangzó, panaszos kiáltása, a fürj „pittypalattya” és a csalogány csattogása harmonikus hangversenyt komponál. A távolban lassan ismétlődő „tyű” közben azt sejteti, hogy talán épp egy mezei tücsök a kiszemelt vacsora. A járőröző füleskuvik leggyakoribb tápláléka ugyanis az egyenesszárnyú rovarok közül kerül ki, ahová a szöcskék, a sáskák és a tücskök is tartoznak.

TÁRSALGÓ A helyi jelentőségű védettséget élvező Gödi-láprét árvalányhajas domboldala naplementében. A mezei tücsök az ehhez hasonló nyílt, alacsonyabb növényzetű, üde és száraz gyepekben, erdei tisztásokon egyaránt előfordul, de kertekben, töltésoldalakon, vagy akár kismértékben művelt szántókon is találkozhatunk vele. Az év rovarát nyár végén és ősszel a törékeny testű rokon, a pirregő tücsök váltja fel ciripelésével

A különlegesebb hangulatú alkonyati és éjszakai tücsökfotózás több szempontból is érdekes és izgalmas feladatnak ígérkezik. A talajba ásott üregek bejárata előtt ciripelő rovarok becserkelése a változóan magas növényzetben gondos figyelmet és türelmet igényel, hiszen hangforrásuk pontos iránya többnyire nehezen azonosítható. Bármilyen óvatosak is vagyunk, a szerenádozó hímeket közeledő lépteinkkel így is gyakran elhallgattatjuk. Gondatlanságunkat akár félórás néma és mozdulatlan álldogálás is követheti, mire a kiszemelt – vagy inkább kifülelt – modell újra meghúzza vonóját, és ismét esélyünk nyílik közelebb férkőzni hozzá. Elég kitartóak vagyunk, így előbb-utóbb sikerül megtalálni a tücsöklyuk tulajdonosát, hogy megfigyeljük és fotózzuk változatos tevékenységét.

ÉHSÉGTŐL KOPOGÓ SZEMEK A fészkükből kirepült, megtermett erdei fülesbagoly-fiókák éjjelente magas füttyögésekkel várják szüleiket, akik leggyakrabban mezei pockokkal etetik őket. E bagolyfajtól a mezei tücskök biztonságban érezhetik magukat. A gyakran ismételt „tyű” füttyentésről könnyen felismerhető füleskuvik azonban szintén a közelben vadászik, és leggyakoribb táplálékállatai éppen az egyenesszárnyú rovarok közül kerülnek ki. A tücskök a rákosi vipera és a kék vércse tavaszi étrendjének szintén fontos részét képezik

Világot jelentő deszkák

A mezeitücsök-hímek a talajban kb. 40 centiméter hosszan futó üregük kicsiny bejáratát gondosan lerágják és megtisztítják a növényzettől. Így készül el a színpad, ahonnan messzire hallatszó „kri-kri-kri” hívóhangjukkal nőstény fajtársaikat próbálják magukhoz csalogatni. A mezei tücskök az első lábaikon lévő hallószervek iránymutatásával 10 méteres pontossággal tudják megközelíteni fajtársukat. Amikor aztán a mindig néma nőstény valóban a színpad közelébe ér, a hímek jóval halkabb udvarlóénekre váltanak. Hím vetélytársak feltűnésekor viszont porondjuk harci arénává alakul, mely a hódító szerenád helyett rivalizáló hangoktól lesz hangos. A genetikailag kódolt ciripelés szerepe tehát meglehetősen összetett, a hangképzés viszont mindig félig felemelt szárnyakkal, azok összedörzsölésével történik. A fedőszárnyak és a potroh által kialakított tér hangtölcsérként működik, ezért a létrejövő hang terjedése irányítható. Az üreg – kialakítása révén – ráadásul fokozza a hangerőt, így a ciripelés akár több mint 100 méterre is elhallatszik. A reszelőhang amplitúdójának sebessége (és magassága) egyébként az aktuális hőmérséklettől is függ: melegben gyorsabb, alacsonyabb hőmérséklet esetén lassabb a szerenád.

MR. CIRIP A fotón nem egy díszes törzsi maszkot viselő figura bujkál, hanem a mezei tücsök látványosan barázdált, hangképzésben használt fedőszárnya, illetve annak szárnyerezete látható. Muzsikálás közben mindig a jobb szárny van felül. A szárnyak fonákján mintegy 140 kicsiny kiemelkedésből álló ciripelő csapsor található, amelyen a másik (bal alsó) szárny szélének redőjét (a pengetőt) végighúzva keletkezik a jellegzetes reszelőhang. A szárnyakat hangerősítéskor olyan fontos erek is díszítik, mint a háromszögletű hárfa és a kerek tükör

A teljes cikket A Földgömb 2016. októberi lapszámában olvashatja!

Szöveg: Farkas Alexandra–Potyó Imre Kép: Potyó Imre

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Qatar 20161219