|
Kedves !
Különlegesen gombagazdag volt az ősz. Ilyenre tényleg csak kevesen emlékeznek. „Már megint gombát hoztál, fiam?” „Mi a kávé mellé is gombát eszünk!” „Már rejtőzködve surranok be otthon, mert ma is szedtem egy szatyor gombát...!” Tömegesen jelentek meg az ehető fajok, a felkészületlen gyűjtők felhalmozta mérgezők pedig köbméterszám kerültek a szemétbe a gombavizsgálóknál.
Ahogy az ma már a virágzáskor egy-egy, autóval jól megközelíthető pipacsmező sorsa is – a leglátványosabb gombafajok és -termőhelyek instagramsztárokká váltak. A legszebb, mesebeli példányok csak az erdők mélyén, a legeldugottabb helyeken maradhattak épségben.
A főnök és a többiek – Légyölőgalóca-felhozatal egy börzsönyi lucfenyvesben (Fotó: Nagy Éva)
Nem mindennapi helyzetekben készült, képmegosztó felületektől távoli, sztereotípiákon messze túli felvételekből bőven akad e számunkban, s ezek mindegyike legalább ilyen érdekes helyszínekhez kötődik.
A Delfin-ködről készült kép az egyik leglátványosabb magyar asztrofotónk, az ajkai zagytározó felszíne zavarba ejtő alakzatokkal és színekkel gyönyörködtet, a vízfelszíni növényzet parányai pedig ujjhegyünkön elevenednek meg. A Tisza forrásvidékén az életet adó erdők mélyére vezet az utunk – a rohanó patakokon egykor úsztatott fák nyomában, Afrikában a szafarivilág/éhezés kontrasztpárja helyett a hétköznapokkal színesítjük a kétarcú kontinens-képet. A kis magyar baseballhelyzet atmoszférája azonnali pályalátogatásra csábít, ahogy Szlovénia dinári vidékei is kivételes látvánnyal és tartalommal hívnak.
Bár a vírusidőszak digitális világa, -kapcsolattartása és tartalomfogyasztása elsöprő erejű – ennek jó oldalát a novemberi Zöldgömb Fesztivál előadásainak egyenként sok száz fős látogatottságán is tapasztalhattuk –, képeink, cikkeink élvezeti értéke mégiscsak nyomtatva, papíron az igazi. Ennél már csak e helyszíneken lenni nagyobb élmény – ahogy persze egy mesegomba-mezőn is három dimenzióban láthatjuk igazán, ki a Főnök!
Jó olvasást kívánunk legújabb lapszámunkhoz!
Dr. Nagy Balázs, főszerkesztő
„A tutajozás – különösen a folyóvizek felső és középső szakaszán – bátor, merész, elszánt és vállalkozó szellemű, kiváló testi erővel és nagyszerű lelki tulajdonságokkal felruházott, ügyes, talpraesett férfiakat kívánt, s a tutajeresztés mesterfogásait valójában csak magán a tutajon és a vízen lehetett megtanulni.” (Magyar néprajz, II. kötet)
A médián keresztül kétféle képet kaphatunk Afrikáról. Az egyik a naplemente utolsó fényeiben úszó, zsiráfokkal, zebrákkal, ragadozókkal benépesített szavannák mesés látványa, a turistacsalogató imázs, mely a távoli egzotikumot ötvözi az oroszlánvadászok eposzaival.
|
