Fotó: Kasakphoto ©Shutterstock
A Trollnyelv – mint gigászi szörfdeszka nyúlik a 700 méteres mélység fölé. Alatta egy vízi erőmű tározótavának duzzasztott vize kígyózik (kezdő oldalpár)

Kereszül-kasul

Szinte felfoghatatlan, de Norvégia fjordokkal tagolt nyugati partvonala 25 000 km hosszú. Viszonylag keskeny, de annál hosszabb. A 71. északi szélességi fokon fekszik Európa legészakibb pontja, Nordkapp (Északi-fok), mindez Budapesttől a legrövidebb autóúton is 3300 km-re helyezkedik el. Norvégia második legnagyobb városa, Bergen pedig éppen félúton…

A változatos természetföldrajzi adottságok az ország közlekedését is megfűszerezik; Nyugat-Norvégia ágas-bogas fjordjai és merész hegyei könnyen megtréfálnak, a légvonalban néhány kilométernyi távolság áthidalása kompjárat és alagút hiányában akár több száz kilométeres kitérőbe is kerülhet.

A megszámlálhatatlan révátkelés, híd és alagút ugyanakkor a közép-európai szemnek már önmagában is csoda, ezért a fjordok között vezető autóskalandokról a közlekedési nehézségek ellenére sem szabad lemondani.

Fotó: Marcin Cibor ©Shutterstock
Lærdal-alagút – A 25 km hosszú átjáró valóságos mérnöki remekmű. Gyorsan átrobogunk rajta, de az alagútban több pihenőhely (kiálló) is található. Egyhangúságát színes fényekkel igyekeznek ellensúlyozni

A magasabban fekvő utak nem minden évszakban járhatóak, a tengeröblök azonban egész évben hajózhatóak. A forgalmasabb hajózóútvonalakat azonban egyre inkább hidakkal vagy alagutakkal váltják ki. Norvégia büszkélkedhet Európa leghosszabb közúti alagútjával: a Lærdal-alagút közel 25 km-t fut a hegy gyomrában. Az is előfordul, hogy egy alagút közepén körforgalomba, netán jelzőlámpás kereszteződésbe futunk, a kisebb hegyi alagutakban pedig akár birka vagy (az északi országrészben) rénszarvascsorda is felbukkanhat.

Kirándulónemzet

Norvégia természeti adottságai miatt szinte minden kilométerre jut valami látnivaló. A természetjárás kultúrája és a természet védelme evidencia. Nem mellesleg azért is, mert néhány évtizeddel ezelőtt még sokak megélhetése múlt azon, hogy állataikat gondozott legelőkre hajthassák és tiszta patakvízzel itathassák. A szénhidrogén-kitermelés azután új fokozatba kapcsolta a norvég gazdaságot. Az infrastruktúra fejlődése a turizmus fellendülését is elhozta: korábban megközelíthetetlen helyek váltak elérhetővé az út- és alagútépítéseknek köszönhetően.

Fotók: Gábor Éva
Táblák, dobozok – A turisták szinte minden kilátóponton vendégkönyvbe írhatják be magukat. Ilyen található a Romsdal-lépcsőnél (Romsdalstrappa) lévő „postaládában” is. Jelzett ösvényen – Fonalból horgolt, fabarát turistajelzés a Romsdal-lépcsőnél

A klasszikus, szervezett idegenforgalom mellett a bakancsos turizmus sem merült feledésbe, olyannyira nem, hogy az sokaknak életformájává nőtte ki magát. A norvégok szerint „nincs rossz idő, csak rossz öltözet”. Szinte mindenütt találkozhatunk kiránduló családokkal, erdőt járó tizenéves fiatalokkal, vagy idősekkel, akiknek öltözéke, mozgáskultúrája elárulja, hogy ez nem holmi vasárnapi hóbort. Sokan ilyen felszerelésben indulnak még munkába is, hogy odavagy visszafelé menet ejtsenek útba egy-egy magaslatot vagy túraösvényt.

Már az óvodában-iskolában elsajátítják az alapokat; léteznek kifejezetten a szabadban tartott foglalkozásokra specializálódott óvodák, és egyes középiskolákban kötelező tantárgy a turizmus. Találkozhatunk olyan közkedvelt csokoládéval is, aminek a belső csomagolásán a természetjárás írott és íratlan szabályait sorolják fel.

Fotó: Lieber Tamás
Szakszerű alkotás – Norvégia kőből rakott turistaútjait – itt a Trollok útjánál (Trollstigen) – sok helyen nepáli serpákkal építtetik. Ők igazán értenek ehhez

A trollok nyelvén

Norvégiában igazi kultusz övezi a trollokat, a nagyorrú manókat, akik a legenda szerint az erdőben laknak: nappal kővé dermednek, de éjszaka garázdálkodnak, lopnak, rombolnak. Még hivatalos KRESZ-táblák is figyelmeztetnek az állítólagos trollveszélyre, és több természetes és ember alkotta objektum is róluk kapta a nevét: a Trollveggen (Trollfal) Európa legmagasabb függőleges sziklafala, a Trollstigen (Trollok útja) egy káprázatos szerpentin, illetve a Trolltunga (Trollnyelv), amely az ország egyik leghíresebb és leglenyűgözőbb kirándulóhelye.

Fotó: Lieber Tamás
Megkülönböztetett figyelem – A Trollnyelvhez vezető út bővelkedik jelzésekben. Nemcsak a hátrelévő távolságot mutatják, de óvatosságra, a szabályok betartására is figyelmeztetnek

Az óriási szörfdeszkára hasonlító, a Ringedal-tó fölé 700 méter magasan benyúló sziklanyelvhez vezető ösvény helyenként meredek lépcsősorba vált át, amelyet – ahogy Norvégiában sok helyen – vendégmunkások, nepáli serpák raktak ki, óriási kőblokkokból. Az úton két menedékház és egy hegyi mentőállomás is található. A menedékház itt nem turistaszálló, hanem tényleg menedék: csak veszélyhelyzet esetén lehet igénybe venni a parányi épületeket, ahol a bajba jutottak mindig találnak valami élelmet.

A hegyi menet végén persze ott a várva várt jutalom: jóformán a semmiből kerül elénk a sziklapárkány, amit képeken már annyiszor megnéztünk. A 6 méter széles és 15 méter hosszú kőnyelv alatt tátongó 700 méteres mélység mámorító. A peremközeli ugrálás és láblógatás egyre népszerűbb… A látogatók számához képest kevés a baleset, viszont egy rossz lépés itt egészen biztosan végzetes következményekkel jár – egy ausztrál cserediák 2015-ös tragédiája a nemzetközi sajtót is bejárta.

Aki csak egy napot szán a Trolltungára, legfeljebb egy-két órát tud odafönt eltölteni, mielőtt vissza kell indulnia, hiszen a 14 kilométeres távolság a legközelebbi parkolótól még völgymenetben sem kevés. A nyári időszakban ezért sokan délután indulnak útnak, hálózsákkal, sátorral és élelemmel felszerelkezve, hogy a szikla tövében éjszakázzanak.

Fotó: Lieber Tamás
Sziklán, sziklából – A hegyekben a turisták biztonságát jól kiépített menedékház-hálózat szolgálja. Hegyimentő-állomás a Kjerag-hegyen

Kő kövön

Norvégia fotókról és reklámfilmekből ismert másik emblematikus sziklája a bázisugrók által is igen kedvelt Kjeragbolten, a „beszorult kő”. Ez a képződmény a Délnyugat-Norvégiába betüremkedő Lysefjord végében, a víz fölé magasodó Kjerag-hegyen található.

A helyenként láncokkal is ellátott ösvény kisebb-nagyobb kőbabák mentén vezet egy óriási fennsíkra, majd egy 1000 méter magas, függőleges sziklafal peremén ér véget. A hegy legmagasabb pontjának elérése előtt egy patak medrében vezet az ösvény, közben egyre közelebb kerül hozzánk az út két oldalát szegélyező szikla. Azután szemmagasságnál alig feljebb hirtelen előtűnik a kő: egy 5 köbméteres, hosszúkás, az évezredek során szépen lekerekedett felszínű sziklatömb.

Fotó: Lukas Bischoff Photograph ©Shutterstock
Szorult helyzetben – A bátrak jutalma egy különleges fotó. A Kjerag-sziklára való kilépés nem tériszonyban szenvedőknek való. Előtte-mögötte 1 km-es mélység tátong

A patakmederből kilépdelve érjük el a klasszikus Kjeragbolten-fotók helyszínét: jobbra és balra magas sziklafal, középen a beékelődött sziklaóriás, alatta mélység.

Elsőre nehezen érthető, hogyan lehet kijutni a függőleges sziklafalak közt szorongó kőtömbre, de a helyszínt körbeszaglászva hamar világossá válik a megoldás.

A bal oldali sziklafal ugyanis egy lapos, a kő felületével egy magasságban lévő platóban folytatódik. A mutatványhoz sorban állók száma lényegesen kisebb, mint Trolltungánál, ez a pár mozdulat ugyanis jóval kockázatosabb, mint a troll sziklanyelvére kisétálni. 1 méterre tőlünk halálos mélység tátong, az egyetlen segédeszköz pedig egy vaskarika, amibe két ujjunkat tudjuk beakasztani. Ugyanez a pár lépés földközelben talán fel sem tűnne, de itt, a semmi peremén alaposan átértékelődik. A bátrak jutalma az életre szóló élmény!

Szónoklat a magasból

A leglátogatottab sziklaalakzat viszont szintén a Lysefjord felett, annak nyugati felében található Preikestolen (Szószék-szikla). Ide jól kiépített gyalogösvény visz fel, a táv nagyjából három és fél óra alatt oda-vissza teljesíthető. A Preikestolen szinte egész évben vonzza a turistákat, de érthető módon itt is a nyári hónapok a legforgalmasabbak – több ezer emberrel.

Újabban további vonzerőt jelent, hogy itt forgatták a Mission Impossible legújabb részének egyik jelenetét… Mivel a Szószékre tulajdonképpen bárki feljuthat, itt már a tömegturizmus is tetten érhető. Ez a látogatók felkészültségében és öltözékében is megmutatkozik: mindennapos látvány a strandpapucsos turista – ahogy a mentőhelikopter is. A helyiek szerint volt olyan nap, mikor tíz mentést is végre kellett hajtani. A szinte folyamatos tömeg miatt a kora reggeli és a késő esti órák kivételével ritka az olyan pillanat, mikor a 600 méter magas sziklaplatón – legalább egy fotó erejéig – egyedül maradhatunk.

Fotó: Alxcrs ©Shutterstock
Vertikális vonzerő – A Szószék-szikla Norvégia talán legtöbbet hirdetett látványossága. Van, hogy egyszerre vagy százan is tapossák – ami már tömegturizmus a javából

A bátrabbak a szikla peremére is kimerészkednek, néhányan a lábukat lóbálva dacolnak a mélységgel. A sziklafal adottságai lehetővé teszik, hogy a platót fentről is szemügyre vehessük, a legjobb fotókat is innen lehet készíteni. És a sziklaszirtet keresztben kettészelő, a képződményt mintegy két térfélre osztó törés is innen tanulmányozható. A hasadék menti elmozdulás mértékét folyamatos mérésekkel követik nyomon, és a távolodás sebességéből arra következtetnek, hogy a Szószék még több ezer évig egyben marad. Ami biztos: egy napon a szikla kettéválik és az egyik része a tengerbe omlik majd. Érdemes majd nem arra az alkalomra időzíteni a látogatást!