Fotó: Tuba Zoltán Fotó: Ancsin Gábor / Képszerkesztőség
A Balaton és a Nagy-Berek – A kezdőoldal képe és e látvány mutatja az igazi kontrasztot a valaha létezett, de foltokban még megmaradt és az átalakított Berek arculata között. Világosan látszik az árkokkal történt négyzethálósítás, a Köskönyre települt községek parti sokasága, és az autópálya alkotta „fal”. A háttérben a Badacsony leselkedik

– Víz! – mondta elhalóan és megrendülten. – Borzasztó!

– Hát, ha nagyon csíp, akkor adok egy kis bort…

– A-had-jo-hon, Gergő báhá… sokat! Tutajos, az óvatos Tutajos majd’ lefordult a székről, annyira élvezte Bütyök „lángolását”, közben egy szálka megakadt a torkán, és egyszerre elment nevető jókedve.

– Gergő bácsi, szálka van a torkomban.

– Jó – mondta az öreg. – Béla előbb szólt. Addig vágjon le a héja mellől jókora kenyérdarabot, kicsit rágja meg, és úgy nyelje le!

– Huh – mondta Bütyök –, hah! Egyél, Tutajos, ebből a paprikából… észre sem veszed a szálkát. Tutajos közben nyelési gyakorlatokat végzett.

– Már nem szúr…

A Marcali-hát, valamint a Külső- és Belső-Somogy övezte Nagy-Berek a Balaton délnyugati partvidékéhez simul. Földtörténeti értelemben fiatal táj, hiszen a Balaton medencerendszere sem épp ősi vízgyűjtő. Ahhoz, hogy nagyobb vízfelületre leljünk, mindössze 15–17 ezer évet kell visszamennünk az időben, de az egységes víztükör létrejötte csak néhány ezer évvel ezelőttre tehető.

Leválasztva a tóról

A nagy tóra rácsodálkozó első szerencséseket hasonló Balaton-kép fogadta, mint amilyet a nem oly távoli múlt emberei a 19. század végéig láthattak (bár persze a vízszintingadozások és a változó klíma folyamatosan alakították a környezetet).

Térkép: Telbisz Tamás
A Balaton eltérő vízszintjeihez kapcsolódó vízborítás kiterjedése

Az akkori és a mai tóalak között azonban volt egy jókora különbség! A legszembetűnőbb eltérés a főként a déli területekbe beöblösödő mocsaras-vizenyős területek – a berkek – sokasága. A maradványában ma Nagy-Bereknek nevezett rész közülük is az egyik legnagyobb volt, teljes kiterjedése a mai Balatonszemestől Balatonkeresztúrig húzódott, dél felé pedig egészen Marcali vonaláig is elért.

A Nagy-Berek kialakulásában oroszlánrészt vállaltak az erős, északias szelek, amelyek a Tapolcai-medence felől vadul csapnak le a térségre. A kialakult egységes víztest szél által felkorbácsolt hullámzása a déli part mentén, azzal párhuzamosan futó hordaléksáncokat, turzássávokat hozott létre. Bárki megtapasztalhatja ezt ma is: ha a déli partról kiindulva észak felé lábalunk a vízbe, egy kisebb vízmélyülés után elkezd csökkenni a mélység, majd ismét mélyebb lesz a víz. A legmagasabbra épülő homokhátak – vízfelszín fölé érő rekesztőturzásként – leválasztották a Nagy-Bereket a tóról, és egy hosszanti, ma már beépült vonulatot hoztak létre, melyet a helyi népnyelv nemes egyszerűséggel „Köskönynek” nevezett el. Mögötte egy hatalmas, jórészt háborítatlan vadvízi élettér alakult ki – és maradt fenn a 19. század derekáig.

Fotó: Tuba Zoltán / Képszerkesztőség
A Fehérvízi-láp – A megmaradt ősmocsár-morzsa. Szintje látja maga előtt az öreg Matulát, ahogy okítja az ifjú Tutajost. Elképesztő, zsibongó és háborítatlan vadvízi világ virul arrafelé
Fotó: Tuba Zoltán / Képszerkesztőség
Török kori földvár – Somogyszentpál határában Az egyetlen „réginek” tekinthető építmény a Berekben, a Dél felé elnyúló Nagybereki Fehérvíz Természetvédelmi Területen

– Nem olyan kesztyű való ide – intett az öreg –, hanem ilyen kétujjas! Dugja ebbe a kezét!

– És Matula lehúzta a két otromba, kimondottan piszokszínű holmit. Bütyök egy kis idegenkedéssel húzta kezére a kesztyűket, és megnyalta a szája szélét, ami ebben az esetben meglepetést jelentett.

– Mint a kályha! Hol vette, Gergő bácsi?
– Nem vettem, kaptam. Itt, a berekben, egy macskától. Mondom neki: nem adnád a bőröd oda, te macska? Hát odaadta… Jószívű macska volt, meg aztán puskával kértem. Ha maguk találkoznak ilyen macskával, csak szóljanak neki, aztán én megcsinálom a kesztyűt.

Tárja fel a berek világát, és a folytatásért lapozza fel a nyomtatott magazint!