Egy fénykép elkészítése általában úgy zajlik, hogy a fotós belenéz a kamerába, azt a kezében tartja, saját maga is a fotó része, befolyásolja a körülötte zajló eseményeket. Vannak persze kivételek, például amikor vadállatok fotózásánál fotocellás csapdákat állítanak exponáláskor, a kép készítője pedig akár messzi kilométerekre is lehet a történéstől. Ám napjaink fotóinak döntő része alapvetően a kézben tartott kamerás, „hagyományos” módon készül, és ugyanazt a perspektívát mutatja be, amit mindannyian látunk.
A technika fejlődésével azonban egyre nagyobb teret hódít a távirányítható helikopterre szerelt fényképezőgép, mellyel ez a szabály megszűnik. A fotós saját szemét, kezét és gondolatait meghosszabbítva nagy távolságra is elküldheti repülő fényképezőgépét, elemelkedhet a saját perspektívájától, és olyan képeket készíthet, amikkel hosszú ideig csak álmában találkozott. Olyan ez, mint amikor a főként ázsiai filmekben a lélek kiemelkedik a testből, és utazásra indul. De itt csak egy rövidke félórára, ahogy a drón energiaszintje engedi.

Fotó: Kálló Péter
Makettvilág. Vajdahunyad vára – Hosszú tervezés és gondolkodás előzte meg a kép készítését. Az volt a szándékom, hogy olyan perspektívát találjak, melyből ritkán vagy talán még sosem láttuk Budapest egyik jelképét. terepasztal-részletként akartam ábrázolni az amúgy is makettszerű, ide álmodott importépületet
Fotó: Kálló Péter
Az érzés – környezetbe ágyazva. A Sziget fesztivál záróbulija. Kifejezetten komplex kép, mely elsősorban megrendelésre készült a fesztivál számára. Fontos, hogy együtt látszódjék a tömeg és a tűzijáték, de az volt a célom, hogy a várost is „belekomponáljam" a képbe, Hogy a nyár egyik legfontosabb turisztikai attrakciója valóban a környezetével együtt mutatkozzon

A cikk további részében még több kép Budapestről, lebegő perspektívából.