Csontszáraz medencék a teljesen kopár, sivatagi hegyek között

Újra verőfényes napra ébredünk. Már egy hete 5800 méteren alszunk, és minden reggel ez történik: ömlik a vér az orrunkból. A tökéletes szárazságban ugyanis – a szapora lélegzetvétel mellett – orrnyálkahártyáink állapota siralmas. Zsebkendőért tapogatok a sátorban, de a hőmérőre is ránézek. Bent –13 °C van. Zsolt és Laci a mellettünk álló konténerben alszik. Tágasabb a tér, és ott van ágy is, viszont így reggel 8-kor –15 °C-ot mutat a hőmérő a lábuknál…

2012. január–február. Az első felvonás zajlik: legkritikusabb lépésként a felföld szintjéből indulva egészen a hegy tetejéig a legmegfelelőbb helyszínekre, a legjellegzetesebb magassági szintekre – és mindenütt a felszín alá, több szintben – kell elhelyezni a folyamatosan, évekig működő hőmérsékletiadat-gyűjtőket. Nem tűnik épp bonyolultnak, ám a rendelkezésre álló idő behatárolt, az időjárás instabil, a terep nehezen járható, előzetes kutatások sem zajlottak, s mindent úgy kell beindítani, hogy az első leolvasáskor, két év múlva már több tízezernyi pontos és értékes adatot kapjunk. Mindent vagy semmit…

Hazaérkezett az Atacama sivatagból a Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány csapata, amely a Vodafone Magyarország Alapítvány támogatásával a Föld legmagasabb vulkánján végzett állapotfelmérő és adatgyűjtő expedíciót.