Éppen ebédre terítek a negyedik emeleti lakás teraszán, amikor a talpam alatt hullámozni kezd a teraszpadló. Régi rutin, szétnézek, hol a villamos, ami megrezgeti a házat. Sehol. Majd jön a morajlás, minden kutya ugat, a szekrényekben csörög az Eßzeug, táncol a falon a Klimt-repro. Ez alighanem...

Ha valamit rekordidő alatt meg lehet szokni, az a meleg, száraz nyári idő. Pont, ahogyan a Durrell család Korfura költözése előtt, olyanok voltunk „akár egy sor illusztráció valami orvosi enciklopédiából” , ám a melegbe érkezve nálunk is mindenki túladott nátháján, köhögésén.

Tizenöt évvel ezelőtt, az Antarktiszra jövet s menet. A chilei légierő Antarktiszi-félszigetre induló tudósszállító járatának felszállására vártunk, trekkingezéssel ütöttük el az időt. Ekkor történt, hogy

Félidőnél járunk. Tegnap megdőlt az egyhuzamban sátorban töltött esték száma, amit még Ausztráliában állítottunk be. Ma este volt a 18. sátorozás egyhuzamban. Fáradunk. Én már tudnék egy ideig csak ülni és mondjuk olvasni, de még sok minden van hátra. A csapat remek. Klasszikusan a szabadság első hete után szoktak összeveszni a házastársak keményen. Ezidáig még kisebb morgás is alig volt. Remekül együttműködünk, mindenki csinálja, amit kell és jól elvagyunk.

A mai nap során sok szépet láttunk, sokat ástunk, és ennek kapcsán sokat tanultunk. Földtan-földmunka alapszak.

Eddig leginkább csak turisták által látogatott vidékeken jártunk. Most azonban két napos autózással megjártuk az egyik folyóvölgyet, be nyugat felé a Karib-tengertől. A cél a Hitoy-Cerere National Reserve, ahol bent a hegyek között van egy kis kutatóállomás. Az út meredek és sáros, végre a terepjáró is rendeltetésénél van. Terepet jár.

Reggelenként vekker helyett a bőgőmajmok ébresztenek minket. Kb. 4.45-kor mikor kezd világosodni (7. északi szélességen vagyunk, a Nap 5.15-kor kel, 17.55-kor nyugszik, azaz 12 óra 40 percet van fent). A trópusokon reggel a napot fellövik az égre, és este lezuhan, azaz nagyon rövid a szürkületi periódus. A Nap utáni tájékozódás is nehéz, mivel nagyon hamar már olyan magasan van, hogy nem lehet tudni, merre van dél.

Tegnap este megszőttem a 4 darab max. 23 kilós csomagot. Szépen elfértünk, de kellett permutálni, hogy a felfújhatós gumikajak és az evezői is elférjenek. Van nálunk jelentős mennyiségű Betadine, Canesten és púder, hogy ne penészedjünk meg. No meg ponchók, amik sokkal jobbak mint a GoreTex flancos túrakabátok. Irány Costa Rica esőerdős vidéke!

Terepjárók:
A Nagy-szökés

A Terepjárók blog következő története az Atacama Expedíció terepmunkájának családi kiadása: dolgozunk, kutatunk, utazunk, útközben tanulunk, élünk - egyszerűbben, lassabban. A Nagy-szökés szökés a mókuskerékből a természet/es ritmusba.

A szökés résztvevői: Nagy Léna, Nagy Lukács Bendegúz, Nagy Éva Johanna, Nagy Balázs

 

Terepjárók:
Costa Rica

A Terepjárók első családjának kalandjai augusztus 18-i bejegyzésig olvashatók. Ebben az obitours.blog.hu kalandjait követhettük egyenes adásban Costa Ricából. Attila, Zsuzsa és három gyerek egy terepjáróval nomádokként járják az esőerdőt 8 héten át.

Gulyás Attila neurobiológus, Kravalik Zsuzsa szociológus, városkutató. Máté egyetemista, Alex 7, Domonkos 4 éves. Mindegyikük kalandor.

Hírlevél feliratkozás

Támogatóink, együttműködő partnereink