A Magyarhoni Földtani Társulat „Kezedben a múlt” programjának keretében másodszor választották meg az Év ásványát és az Év ősmaradványát. A 2017-es Év ásványa címet a kvarc nyerte, mégpedig meggyőző fölénnyel a színtelen, de igen hasznos gipsz és a malachit–azurit színes, azonban a hétköznapi életben kevésbé ismert párosa előtt. A kvarc mindkét szempontból diadalra termett: igencsak színes tud lenni – mind önmagában, mind más ásványokkal „kifestve magát” –, és évezredek óta hasznos segítőtársa az embernek. Mai, mesterséges környezetünkben is minduntalan rábukkanhatunk, gondoljunk csak a kvarcórára...

Az Északi-sarkvidék tengeri jege évről évre szeptemberben éri el minimumát: ennek mielőbbi – akár már tavaszi – előrejelzése fontos környezeti és egyben gazdasági kérdés is. A Jeges-óceán jégborítása ugyanis igen fontos tényező a környék időjárásának alakításában, az arktiszi időjárási kilátások pedig alapvető információt jelentenek a sarki vizeken tevékenykedő hajók számára is. (Nem beszélve arról, hogy a jégborítás önmagában a hajózhatóságot és az ásványkincs-kitermelést is meghatározza. Stratégiai, geopolitikai szerepe meredeken emelkedik...)

Az Aral a 20. század közepéig Földünk negyedik legnagyobb tavának számított a maga 68 000 km2-es területével. Neve „szigettengert” jelent, ugyanis fénykorában, vagyis nagyvízi időszakaiban több ezer szárazulat tarkította víztükrét. Kazahsztán és Üzbegisztán osztozik a tavon, amelynek neve egybeforrt az ökológiai katasztrófa kifejezéssel. Bár „tradicionális” értelemben az Aral elvesztette turisztikai jelentőségét, mégis az idegenforgalmi ipar egyik igen gyorsan fejlődő típusa, az ún. doom tourism (halálra ítélt helyek turizmusa, Utolsó Esély Turizmus) fontos célterületévé kezd válni. Évről évre növekvő számban keresik fel az utazók, hogy a még meglévő tómaradványokat, valamint a meggondolatlan beavatkozások visszafordíthatatlan következményeit lássák

Mínusz ezernégyszáznegyven méter. Ötszáz emelet mélység. A fagyos vízben eltűnik Peti lámpájának utolsó fénysugara is, és helyét a mindent elnyelő sötétség veszi át. Örökkévalóságnak tűnő másodpercekig várjuk az előre megbeszélt jelet. Két rántás a vezetőkötélen: minden rendben, átért a túloldalra. Három rántás: baj van! Ebben a mélységben ez majdnem biztosan végzetes következményekkel jár. Segítségre nem számíthatunk; csak magunk vagyunk. És azért épp itt, mert elhatároztuk, hogy elsőként készítjük el a világ legmélyebb barlangjának fotó- és videodokumentációját

A Visegrádi-hegységben, a Két-bükkfa-nyereg közelében, az avarban fekve próbálom lefényképezni a Római úton található egyik követ, amelybe félreérhetetlenül vályút mélyítettek az évszázadok során a szekerek. Lenyűgöző látvány, szívdobbantó érzés: mintha magával a történelemmel találkoznék az erdő közepén! Lelkesedésemet szemmel láthatólag nem is érti pár terepfutó, akiknek valószínűleg én magam is csak egy pluszakadály vagyok

Tűzföld. Ha Dél-Amerikában járunk, az elnevezés kapcsán ne vulkánokra, forróságra gondoljunk, de még csak melegre sem! A kontinens e legdélebbi területe a hatalmas, sokszor hetekig elhúzódó viharok hazája. Az Antarktisz és a Déli-óceán felől akadálytalanul áramló, hideg sarki légtömegek és a viharos erejű, sok csapadékot szállító délnyugati szél a Föld egyik legkeményebb, legemberpróbálóbb időjárású vidékét hozza itt létre. Az itthoni átlagos 600 milliméteres évi csapadék tízszerese is hullhat, és a nyári középhőmérséklet sem haladja meg a 10 celsiusfokot. A szigetek, csatornák, fjordok útvesztőjében azonban olyan kincsek rejtőznek, melyekért érdemes nekivágni az igencsak barátságtalan tengernek

Miért épp az Aconcagua? És miért nem az olyan szépségek kapnak kitüntetett figyelmet, mint közvetlen közelében a szinte érintetlen Mercedario vagy a Tupungato?

A tervezés során sötétben tapogatóztunk. Nagyon kevés adat állt rendelkezésünkre. Térkép egyáltalán nem – pedig voltak iráni kapcsolataink. Szerencsére „Google a barátunk”: Vani addig kutakodott, amíg az ismert Damavand (5671 m) mellett további havas és megmászható négyezres csúcsokat is talált, Teherántól elérhető távolságra. Kinyomtattuk, és irány Irán, ahová a politikai enyhülésnek hála ma már könnyű eljutni.

Spanyol és amerikai gyarmati múltjával, katolikus templomaival a Fülöp-szigetek egy csipetnyi Latin-Amerika Délkelet-Ázsia szigetvilágában, ahol a társadalmi szakadék feneketlen mély, a kriminalisztikai statisztikák diagramjai padig az égbe szöknek. Amerika egykor társult országa a Marcos-diktatúra évei alatt Japán mellől a régió sereghajtói közé süllyedt gazdaságilag, amiből nehéz a kilábalás. Pláne, ha a térséget időről időre tájfunok sújtják…

Már háromszor jártam fönn a csúcson az előző években, de ez a mostani menet a legkimerítőbb. Pedig alig havas a hegy, a szél is gyenge, és itt, 6800 méteren nincs hidegebb mínusz 10 foknál. Nyilván visszaüt, hogy nem „csak” felmegyünk egy hegyóriásra, hanem közben hosszasan dolgozunk is: szerelünk, ásunk, kalapálunk, szervezünk, hurcolkodunk, folyamatosan mozgásban vagyunk. Vadászunk, a zsákmány, a jégfogyásról, környezetváltozásról tanúskodó adatok pedig itt rejtőznek, csak elő kell csalogatni mindet. Ha nem lesznek meg, ha sérültek, hiába jöttünk Chilébe…

Minden országnak van jellegzetes növénye és állata, mely egyediségével, gyakoriságával, vagy éppen népszerűségével érdemli ki ezt a címet

Megférnek egymás mellett. Az Indonéziát alkotó mesés szigetek hosszan elnyúló lánca szellős nyakéket fűz Ázsia és Ausztrália közé, s közben észrevétlenül választ el két óceánt

Csontszáraz medencék a teljesen kopár, sivatagi hegyek között

20 éve az UNESCO-listán az Aggteleki- és Szlovák-karszt felszín alatti világa

Bolygónk éjszakai látképén a felfelé világító földi fényforrások hatására nagyvárosok, autópályák és folyók körvonalait is felismerhetjük

Réskanyonok: rendkívül keskenyek és szélességükhöz képest igen jelentős mélységűek

Costa Rica. November vége felé járunk, de így is patakokban folyik rólam a víz. Nem csoda, hiszen csak né­hány fokkal északra járok az Egyenlítőtől

Épp 200 éve, hogy egy kis indonéziai sziget vulkánkitörésének hatásai Magyarországon is éreztették hatásukat

Gumicsónakunk halkan siklik a kristály­tiszta, még a sötétben is átlátszó tavak vizén, miközben hatalmas cseppkőosz­lopok között kanyargunk a föld alatti folyó medrében

Az Istenek Hegyei. Így nevezik a maszájok Tanzánia északi természeti csodáit