Ahol a természet adja a ritmust. Világos van. Pont, mint éjfélkor, amikor lefeküdtünk. Csak az óra segít eligazodni a grönlandi nyárban

A bozótvágó késeket tartó kezek valósággal megdermednek a levegőben, a hozzájuk tartozó szemek pedig szinte felnyársalnak, amint a helyiek számára varázspálcának ható kitűzőrúddal a hatalmas sziklák alkotta üreg bejáratához lépek.

Újra verőfényes napra ébredünk. Már egy hete 5800 méteren alszunk, és minden reggel ez történik: ömlik a vér az orrunkból. A tökéletes szárazságban ugyanis – a szapora lélegzetvétel mellett – orrnyálkahártyáink állapota siralmas. Zsebkendőért tapogatok a sátorban, de a hőmérőre is ránézek. Bent –13 °C van. Zsolt és Laci a mellettünk álló konténerben alszik. Tágasabb a tér, és ott van ágy is, viszont így reggel 8-kor –15 °C-ot mutat a hőmérő a lábuknál…

A monszunesőzések minden nyáron egész Dél-Ázsián végigsöpörnek. Több százmillió ember élete függ a víztől és az öntözés teljesítőképességétől, így Indiában a monszunt áldásnak tekintik. Sajnos azonban az utóbbi időben egyre gyakrabban túlcsorduló bőségben érkezik az égi támogatás, pusztító árvizeket előidézve a Hindusztáni-alföldön, és földcsuszamlásokkal sújtja a Himalája vonulatai között élőket

Amikor néhány nappal indulásom előtt ausztrál barátom megtudja, hogy Thaiföldre készülök, lelkemre köti: „Feltétlenül menj el Kanchanaburiba!” Mivel látja rajtam az értetlenséget, hozzáteszi: „Tudod, a Híd a Kwai-folyón. A nagyapám ott volt hadifogoly.” Igen, így már világos. Amióta először láttam a filmet, azóta tervezem a helyszín felkeresését. De vajon fel lehet-e készülni meg­felelően egy olyan helyre, ahol több tízezer embert dolgoztattak, kínoztak, szomjaztattak halálra? Bár még nem tudom, mi vár rám, vizet bőven viszek magammal…

Történelmi látványban lehet részünk november végétől: a leg­optimistább előrejelzések szerint az ISON-üstökös a nappali égen is látható lesz, csóvája pedig átível a fél égbolton!



Már csak ezért is érdemes megismerkednünk az üstökösök világával, mert nemcsak a Naprendszer keletkezésének részleteire, hanem akár a Föld vízkészletének származására is választ adhatnak

Nem könnyű lerombolni azt, ami csak nehezen megközelíthető, így a szurdokokban még viszonylag érintetlen a természet. Sokan épp ezt a vad világot keresik, így a szurdokjárás népszerűsége rohamosan nő. Többnyire csak egy kínai tornacipő, árnyat adó sapka, kis hátizsák, benne vízhatlan, konyhai műanyag dobozzal és egy neoprénruha kell hozzá.

Kőrösi Csoma Sándor valószínűleg az első magyar extrém trekkerek egyike. Ladakh fővárosából, Lehből déli irányba tartva Zanglába igyekezett, három himalájai hegyláncot keresztezve, korlátozott ellátással, alig járt terepen, hosszú távon.

Brahma – minden hindu istennek közül a legősibb – lótuszvirágot ejtett le az égből. A virág három, különálló sziromként ért földet, melyek közül az egyik szent forrást fakasztott a sivatagban. Az erecske később tóvá duzzadt, és köréje épült a hinduk egyik legszentebb városa, Pushkar. A szanszkritül lótuszvirág jelentésű település az indiai zarándokhelyek királynője.

A nefrit évezredek óta Kelet-Ázsia egyik legnagyobb becsben tartott anyaga. Különösen nagy értéknek számít Kínában és Koreában.

Az ezredforduló óta eltelt évtized a hazai barlangkutatás egyik legsikeresebb időszaka lett. Ismert barlangjaink száma ugyan nem nőtt jelentősen, azonban a járathosszúság több mint 36 km-rel növekedett!

Észak-Olaszország, Júliai-Alpok. Fagyos téli szélviharok, mozgáskorlátozó lavinaveszély, mindent befedő, több méter vastag hó, ami alól csak a sokadszori ásáskísérletre bukkan elő nagy jégdugóval is betömött barlangbejáratunk.

A Podóliai-hátság mélye ad otthont a világ harmadik leghosszabb barlangjának, a 230 km-es Optimiszticseszkajának. A méretes járatrendszer különlegességéhez befoglaló kőzete is hozzájárul: a legelterjedtebb mészkő alkotta karszt helyett itt gipszben zajlik az üregesedés.

Balaton. Balaton-felvidék. A megkerülhetetlen. A „must see”. Amit milliók lájkolnak. És ugyanakkor: az elkoptatott, a tömegturisztikai közhelyektől sújtott, a giccsel szőnyegbombázott. Ahol magára valamit is adó sznob országjáró nem égeti magát...

Sietnünk nem kell. Messzi északi, téli helyzetelemző körútra indulunk a szentpétervári Ladozsszkaja pályaudvar szénfüsttel átitatott peronjáról.

A Szumátra közelében kipattant földrengés keltette 2004. karácsonyi cunami százezrek életét követelte, s a legtöbben pont itt, a sziget partvidékén estek az óriáshullámok áldozatául.

Egyszerre az Ígéret és a Gyűlölet Földje, ahol együtt van jelen a kopár sivatag és a gyümölcsökkel teli Édenkert, a mindent kiirtó szárazság és a mindenhol kiépített vízvezetékrendszer. Kunyhó és felhőkarcoló, a sok ezer éves múlt és a jövőbe vetett hit, az Ó- és Újszövetség, valamint a békéért folytatott, örökös háború.

Az egykori fővárosban – külső kerületeit leszámítva – békesség honol. Ez Belize City főterét jelenti. Az ég nyugalma viszont különösen fontos lenne ma. Mert ha nincs hurrikánszezon, az idő szép, a tenger meleg. A körülvevő világ mégsem igazi trópusi Paradicsom.

Letelepedés – erdélyi önazonosság-keresés – kivándorlás + az új betelepülők
München, Arnulfstraße, a Donnersbergbrücke gyorsvasúti megálló közelében.
Hatalmas tér a bajor főváros közepén, a Romániából induló távolsági buszok állomása.

A hondurasi vadonban

A pipante kenu orra apró, örvénylő pamacsokká formálja a víz felett úszó páratakaró csíkjait. A hajnali dzsungel kétoldalt mélyzöld falként emelkedik ki a félhomályból, madárrajok rebbennek fel