Ha Lengyelország kerül szóba, a legtöbben Krakkóra, a Tátrára vagy a Balti-tenger partjára gondolnak. Az ország keleti része azonban még ma is szinte ismeretlen a magyar utazók előtt. Pedig éppen itt, a Visztula és a Bug folyó között, Ukrajna és Fehéroroszország határvidékének közelében található a lublini vajdaság, ahol néhány óra alatt látványosan változik meg a táj. Reneszánsz városok, löszszurdokok, dombvidéki erdők és Európa egyik legértékesebb lápvilága alkotnak olyan mozaikot, amelyet nem a turisták tömegei, hanem a felfedezés öröme tesz különlegessé

„Országunk éghajlata csak korlátozottan alkalmas csillagászati észlelésekre”– kommentálta a kiállítás anyagát a Dunsink Observatory munkatársa, miközben ír asztrofotósok képeiből összeállított tárlaton vezetett körbe.„Talán ezért is még értékesebbek számunkra e képek az Írország feletti Tejútról, mélyégobjektumokról, a Holdról.”Együttérzéssel válaszoltam a felvetett témára, hiszen Dublinban az óceáni éghajlat miatt a derült éjszakák száma kifejezetten alacsony, éves szinten 30-50 között alakul. Erre még rátesz a városban és környékén a magas páratartalom, az atlanti légköri ciklonok okozta felhőképződés – a nagyvárosi fényszennyezésről nem is beszélve. Egyszóval igencsak szerencsésnek kell lenni, ha valaki egy rövidebb ott-tartózkodás alatt csillagot szeretne látni, fotózni.

Van egy városrész, ahol semmi sem tűnik el igazán: Mansíjet Nászerben keresztény családok generációk óta abból élnek, amit Kairó kidob magából

Az Alföld szikesei sokszor sivárnak és egyhangúnak látszanak, ahol rövid füvű puszták, fehéren csillogó vakszik foltok és tavasszal vízállásos szikes rétek váltakoznak. Közelebbről azonban kiderül, hogy ez a látszólag unalmas táj a természeti viszonyokat követő finom mozaikokból épül fel. E pusztai élőhelymozaik hivatalos neve „pannon szikes sztyeppék és mocsarak” az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének besorolása alapján. Ez a különleges élőhelytípus Európában csak kevés helyen fordul elő nagy kiterjedésben, elterjedésének központja Magyarországon van (itthoni kiterjedése kb. 2200 km 2 )

Grönlandon egy futballtorna valóságos népünnepély. Bár kevés a minőségi pálya és a bajnokság mindössze egy hétig tart, a Föld legnagyobb szigetén már a vébéről álmodoznak

Wittenoom, az elhagyott azbesztbányaváros Ausztrália távoli, kietlen és forró északnyugati szegletében a dark turizmus Mekkája volt, amíg le nem radírozták a térképről. A II. világháború után Ausztráliába érkező, lényegében adósrabszolgaként dolgozó olasz, délszláv és lengyel bevándorlók számára Wittenoom öröksége a szebb élet helyett a lassú és kegyetlen fulladásos halál volt. Wittenoomban csúcsosodott ki minden azbeszthez kapcsolódó rossz, de ez a tragédia indította el az azbesztfelhasználás globális visszaszorulását is

A semmi közepén, egy alig ismert apró magyar tájegység eldugott és szinte megközelíthetetlen zugában rejtőzik a Magyar Asztrofotósok Egyesületének sötét egű megfigyelőhelye. A somogyi Machu Picchu ugyanúgy megtalálhatatlan, mint az igazi, csak egy picit laposabb, sőt réges-régen ugyanúgy emberek éltek ott, ahogy az inka fővárosban is, aztán benőtte az őserdő – a somogyi őserdő. A helyszín és az odavezető út titkos, csak az ismeri, akit egyszer odavezettek