Dublin felett az ég
„Országunk éghajlata csak korlátozottan alkalmas csillagászati észlelésekre”– kommentálta a kiállítás anyagát a Dunsink Observatory munkatársa, miközben ír asztrofotósok képeiből összeállított tárlaton vezetett körbe.„Talán ezért is még értékesebbek számunkra e képek az Írország feletti Tejútról, mélyégobjektumokról, a Holdról.”Együttérzéssel válaszoltam a felvetett témára, hiszen Dublinban az óceáni éghajlat miatt a derült éjszakák száma kifejezetten alacsony, éves szinten 30-50 között alakul. Erre még rátesz a városban és környékén a magas páratartalom, az atlanti légköri ciklonok okozta felhőképződés – a nagyvárosi fényszennyezésről nem is beszélve. Egyszóval igencsak szerencsésnek kell lenni, ha valaki egy rövidebb ott-tartózkodás alatt csillagot szeretne látni, fotózni.
A szerencse azonban kétszer is mellém szegődött! Mintha azt mondták volna fentről: cserébe azért, hogy egész nap szitált az eső és fújt a szél, mutatnak egy kis derültet az égből. A kompozíciókhoz kiváló helyszínt ad a Liffey folyó, amely nyugat– kelet irányban szeli át a várost. Ez egyben azt is jelenti, hogy a folyó mentén az égitestek kelése és nyugvása egy-egy ikonikus helyszínnel együtt kiválóan megfigyelhető.
2022 áprilisában a Samuel Beckett híd felett sikerült lencsevégre kapnom a holdkoszorú jelenségét. A hárfát formázó ferdekábeles híd gyönyörű látvány volt a vízen tükröződő, színes éjszakai fényekkel, amely fölött a légköroptikai látvány mutatkozott. Egyenletes cseppeloszlású rétegfelhőzeten világított át a Hold fénye, amely körül elhajlási jelenség eredményeként színes koszorú képződött.
2026 májusa is hozott egy kis égi derültséget. A Temple Barban eltöltött este után indultam a Liffey irányába. Az O’Donovan Rossa hídról csodás kilátás nyílt nyugat felé, ahol a Four Courts bírósági épület mellett fénylett a tavasz folyamán végig ragyogó Vénusz.
