Biztos, hogy nem a lakótelepi házak színvilága az egyébként rendkívül komplex panel-rehabilitáció folyamatának legfontosabb kérdése, de városképi szempontból mégiscsak heves érzelmeket vált ki lakókból, szomszédokból és egyéb városlakókból egyaránt a gyakran látványos és hangulatos, de sokszor hivalkodó és megosztó, óriási színegyveleg.

Bár a fapados légitársaságok úttörő szerepe a „városok, ahova soha nem akartam elmenni, mégis eljutottam” verseny elindításában kétségtelen, a telekocsi használata is jó lehetőség arra, hogy egy céges út során fedezzünk fel olyan helyeket, ahova egyébként valószínűleg soha nem indultunk volna el. Sergio-t, a 60 év körüli állatorvost Budapesten vesszük fel, s a tervek szerint az Udinéhez közeli Palmanova városában rakjuk ki, mi pedig robogunk tova Bologna irányába.

Szóval a helyszín a James Joyce Torony és Múzeum Dublin déli részén, Dún Laoghaire-ben. A dolog most nem James Joyce miatt érdekes, aki 1904-ben hat éjszakát töltött itt egy barátjánál, s talán az itt töltött eseménydús napok ihlették éppen a szerzőt arra, hogy az Ulysses kezdő jelenetét ide helyezze. A kérdés az, hogy mi késztette 2012-ben Írország egyig leggazdagabb önkormányzatát, Dún Laoghaire-t arra, hogy bezárja ezt az apró, de világhírű múzeumot, s azt csak előzetes bejelentkezésre nyissa ki, továbbá hogy végül miért történt másképp.

Alig másfél órám van, amíg az Európa különböző városaiból érkező kollégákkal találkozom a hotel recepcióján. Mihez kezdjek itt Dún Laoghaire-ben, Dublin déli külvárosában ilyen rövid idő alatt? A hotellel szemben található a híres móló, amely egykor a Dublini-öböl legfontosabb kikötője volt, kicsit odébb pedig Dalkey, Írország egyik legfestőibb tengerpartja, ahol nem mellesleg Bono, Enya és sok más ír híresség lakik. Révén, hogy a magyar kultúra napja van, én a közeli James Joyce tornyot veszem célba, hátha nyitva találom.

A városok nem csak a földrajzi tér kitüntetett pontjai, hanem az EU-s fejlesztéspolitikáé is. Meg az emberiség jövőjéé is. A globálisan is egyre fokozódó urbanizáció önmagában is elegendő ok ennek megértéséhez, hiszen a városokban keletkezik a GDP nagy része, de az üvegházhatású gázok kibocsátása, valamint – bár ez Kelet-Közép-Európára nem teljesen igaz – a szegénység is itt összpontosul. Különösen Európában, az egyik leginkább urbanizált kontinensen. A városi önkormányzatok a kormányzatnak a lakossághoz legközelebb eső részei, jogos tehát az EU felvetése: az infrastrukturális fejlesztéseken és a közszolgáltatásokon túl egyre inkább a városok feladata a közösségek aktivizálása, a lakosság szemléletmódjának megváltoztatása is.

Városnéző info

Tanulni mindenhol lehet valamit. És ha ilyen szemmel nézünk körbe, még a legrövidebb konferencia utazáson is szinte mindig valami kincsre lehet bukkanni. Ezen a blogon „városnéző” útjaimból szemezgetek kulturális, városfejlesztési és társadalmi történéseket, amelyek hatással vannak mindennapi életünkre is.

Gyermekkoromban gyakran jártunk át Ausztriába, s édesanyám mindig azt mondta, hogy minden egyes utazás során úgy lenne jó hazajönni, hogy tanultunk valamit az út során. Még akkor is, ha az a valami csak annyi, hogy például „sógoréknál” miért van annyi virág az utcán, ami persze elég látványos volt, főleg akkoriban. Azóta rájöttem, hogy ez a virág-ügy azért picit bonyolultabb, mint ahogy én azt akkoriban gondoltam, de mindenesetre a gondolat – amelyet azóta is igaznak vélek - annyira megragadt bennem, hogy valószínűleg részben ezért lettem geográfus. Sőt, a mai napig végigkíséri életemet, s különösen munkámat.

Immáron ugyanis lassan tíz éve fejlesztek, menedzselek és szakértek az Európai Területi Együttműködések alatt futó tudástranszfer projekteket Európa-szerte, főleg a városfejlesztés, a kultúra és a szociális innováció területén. Munkámból kifolyólag tehát sokat járok külföldre: alapvetően a közszférában működő szervezetek számára szóló tanulmányutakat, szemináriumokat és workshopokat szervezek és vezetek, konferenciákon adok elő. Sok olyan helyre jutok el, ahova nem terveztem eljutni, mégis visszamennék. Sok olyan emberrel utazok együtt, akivel egyáltalán nem terveztem utazni. Mindenestre a fenti gondolat elültetése a tanulmányúton résztvevőkbe sokszor hatalmas kihívást jelent.

Pedig a dolog működik: tanulni mindenhol lehet valamit.

Hírlevél feliratkozás

Támogatóink, együttműködő partnereink