Szóval a helyszín a James Joyce Torony és Múzeum Dublin déli részén, Dún Laoghaire-ben. A dolog most nem James Joyce miatt érdekes, aki 1904-ben hat éjszakát töltött itt egy barátjánál, s talán az itt töltött eseménydús napok ihlették éppen a szerzőt arra, hogy az Ulysses kezdő jelenetét ide helyezze. A kérdés az, hogy mi késztette 2012-ben Írország egyig leggazdagabb önkormányzatát, Dún Laoghaire-t arra, hogy bezárja ezt az apró, de világhírű múzeumot, s azt csak előzetes bejelentkezésre nyissa ki, továbbá hogy végül miért történt másképp.
Alig másfél órám van, amíg az Európa különböző városaiból érkező kollégákkal találkozom a hotel recepcióján. Mihez kezdjek itt Dún Laoghaire-ben, Dublin déli külvárosában ilyen rövid idő alatt? A hotellel szemben található a híres móló, amely egykor a Dublini-öböl legfontosabb kikötője volt, kicsit odébb pedig Dalkey, Írország egyik legfestőibb tengerpartja, ahol nem mellesleg Bono, Enya és sok más ír híresség lakik. Révén, hogy a magyar kultúra napja van, én a közeli James Joyce tornyot veszem célba, hátha nyitva találom.
A városok nem csak a földrajzi tér kitüntetett pontjai, hanem az EU-s fejlesztéspolitikáé is. Meg az emberiség jövőjéé is. A globálisan is egyre fokozódó urbanizáció önmagában is elegendő ok ennek megértéséhez, hiszen a városokban keletkezik a GDP nagy része, de az üvegházhatású gázok kibocsátása, valamint – bár ez Kelet-Közép-Európára nem teljesen igaz – a szegénység is itt összpontosul. Különösen Európában, az egyik leginkább urbanizált kontinensen. A városi önkormányzatok a kormányzatnak a lakossághoz legközelebb eső részei, jogos tehát az EU felvetése: az infrastrukturális fejlesztéseken és a közszolgáltatásokon túl egyre inkább a városok feladata a közösségek aktivizálása, a lakosság szemléletmódjának megváltoztatása is.







