Szigeti-Böröcz Ferenc

Tanulni mindenhol lehet valamit. És ha ilyen szemmel nézünk körbe, még a legrövidebb konferencia utazáson is szinte mindig valami kincsre lehet bukkanni. Ezen a blogon „városnéző” útjaimból szemezgetek kulturális, városfejlesztési és társadalmi történéseket, amelyek hatással vannak mindennapi életünkre is.

Gyermekkoromban gyakran jártunk át Ausztriába, s édesanyám mindig azt mondta, hogy minden egyes utazás során úgy lenne jó hazajönni, hogy tanultunk valamit az út során. Még akkor is, ha az a valami csak annyi, hogy például „sógoréknál” miért van annyi virág az utcán, ami persze elég látványos volt, főleg akkoriban. Azóta rájöttem, hogy ez a virág-ügy azért picit bonyolultabb, mint ahogy én azt akkoriban gondoltam, de mindenesetre a gondolat – amelyet azóta is igaznak vélek - annyira megragadt bennem, hogy valószínűleg részben ezért lettem geográfus. Sőt, a mai napig végigkíséri életemet, s különösen munkámat.

Immáron ugyanis lassan tíz éve fejlesztek, menedzselek és szakértek az Európai Területi Együttműködések alatt futó tudástranszfer projekteket Európa-szerte, főleg a városfejlesztés, a kultúra és a szociális innováció területén. Munkámból kifolyólag tehát sokat járok külföldre: alapvetően a közszférában működő szervezetek számára szóló tanulmányutakat, szemináriumokat és workshopokat szervezek és vezetek, konferenciákon adok elő. Sok olyan helyre jutok el, ahova nem terveztem eljutni, mégis visszamennék. Sok olyan emberrel utazok együtt, akivel egyáltalán nem terveztem utazni. Mindenestre a fenti gondolat elültetése a tanulmányúton résztvevőkbe sokszor hatalmas kihívást jelent.

Pedig a dolog működik: tanulni mindenhol lehet valamit.

Támogatóink, együttműködő partnereink