A mótorkerékpár műszerei a sötétben való éleslátás fenntartása miatt leszabályzott, zöldes fényben világítottak. Inkább a mutató és a számok foszfor-réz-cinkszulfid radioluminiszcenciás lidérce foszforeszkált, semmint a műszerizzók. Egy lezuhant világháborús repülőgépből mentett voltmérőre meg az átkottázott fordulatszámlálóra mindig büszkeséggel pillantottam, mert a hátoldalukra gravírozott „Horthy Miklós Nemzeti Repülőgép Alap” felirat kifejezetten az akkori jó minőségű darabokat jellemezte. A fordulatmérő tömegműszerek örvényárammal működtek, de ezt a sokkal precízebb röpsúlyokkal készítették

A németországi Burghausen Münchentől 110 km-re keletre, a Salzach folyó partján, közvetlenül a német–osztrák határon fekszik. A város felett egy hegygerincen, 1051 m hosszan húzódik Burghausen vára, amely a „világ leghosszabb vára” címmel büszkélkedik. Ám nemcsak hoszszú, hanem az egyik legcsodálatosabb késő középkori erőd-rendszer is

Stockholm, Djurgården-félsziget. Vasa Múzeum. A káprázatos kiállításon már a bejárat után elképesztő méretek, impozáns, mellbevágó látvány tárul elénk. Maga a vitorlás a hatalmas térfogatával, épen maradt temérdek használati és felszerelési tárgyával, számos tematikus gyűjteményével félnapos program is lehet. De mi is történt, miért építették a hajót, hogyan került villámgyorsan hullámsírba, ill. miért vált legendássá megtalálásának és megóvásának története?

A börtönök komor, rideg, nyomasztó helyek, ahová önszántából nem igazán kívánkozik az ember. Korábbi munkahelyem viszonylag közel esett a Váci Fegyház és Börtönhöz, és rendszeresen jártam el a büntetés-végrehajtás e patinás hazai intézményének falai mellett. Nem volt épp vonzó... Dublinban mégis a Kilmainham Gaol börtön vált az egyik fő látnivalóvá. Ez ma Európa egyik legnagyobb, üresen álló börtöne, s találóan nevezik az „ír Bastille”-nak, utalván ezzel az 1789-es nagy francia forradalom ikonikus jelképére

Cholnoky Jenő több mint egy hónap utazás után 1897. január 24-én azzal a céllal érkezett Sanghajba, hogy „beutazza a Nagy Khinai síkság folyóit és tanulmányozza ama változásokat, melyeket ezen évezredes szabályozás alatt levő folyók szenvedtek”. Az ifjú, 26 éves természettudós minden erejével és tehetségével azon volt, hogy hozzálásson „feladatainak kiviteléhez”, és belevesse magát a kutatásba. Egyszerre azonban két kellemetlenség is útját állta: a bürokrácia és a pénztelenség

Cholnokyt mestere, Lóczy Lajos lelkesítette fel, hogy példáját követve ő is menjen Kelet-Ázsiába tanulmányútra. Feladatát is meghatározta: tegyen kirándulásokat Sanghaj környékén, és tanulmányozza a Jangce és a Sárga-folyó mederváltozásait. Cholnoky kalandvágyó lelkében „azonban sokkal nagyobb tervek kalimpáltak: …csak jussak ki egyszer Sang-haiba – írja Életem, utazásaim, kalandjaim című visszaemlékezésében –, majd kitalálok valamit, hogy sokkal nagyobb utakat tehessek meg.”

Úgy egyórányira a nyüzsgéstől, Kispesten a Wekerletelep egy vidéki kisváros bájával fogad. „Az 1848-ban született Wekerle Sándor Magyarország első polgári származású, többször megválasztott miniszterelnöke volt, és második hivatali idejében, 1908-ban kezdeményezte a Kispesti Munkástelep megépítését állami költségen” – avat be a részletekbe Seregi Zsuzsanna, a Wekerlei Társaskör Egyesület tagja. „Mielőtt a magyar állam elkezdte volna a beruházást, pályázatot írt ki a telep utcahálózatának megtervezésére. Wekerlének egyik díjazott koncepció sem tetszett: az egyik túlságosan »kerek«, a másik inkább ovális, a harmadik pedig túl elnyújtott utcaszerkezetet vetett papírra, ezért megkérte kollégáját, Győri Ottmárt, a Pénzügyminisztérium főmérnökét, hogy gyúrja össze a három elképzelést. Ez született belőle” – mutat Zsuzsa a Wekerletelep szabályos térképére. Akkoriban Európa legnagyobb kertvárosának számított e majdnem szabályos négyszög alakú negyed

„Délibábos Hortobágyon”. Ismerős...Talán még Huszka Jenő dallamát is halljuk, bár esetleg megfordul a fejünkben, hogy délibábot igazából még sosem láttunk. Pedig nemcsak a végtelen rónák gémeskutas seholsincs-tavai az egyedüli képviselői a légtükrözés e fajtájának. Hőhullámok idején, a felforrósodott aszfalton mindenütt megjelenik előttünk furcsa pocsolyák képében, melyek rendre felszáradnak, ahogy közeledünk feléjük. A balatoni délibáb pedig szintén egészen gyakori: „Reggel, úgy mondhatnám, hogy mindennapos” – összegezte tapasztalatait Cholnoky Jenő

Az idén 40 éves érdi Magyar Földrajzi Múzeum rengeteg emléket őriz Cholnoky Jenőtől. Levelek, naplók, rajz-vázlatfüzetek, festmények, zsebnaptárak, kéziratok, újságcikkek, fényképalbumok, könyvek, személyes tárgyak. Van köztük néhány szereplésre vágyó darab, velük a múzeum állandó kiállításain lehet találkozni. De többségük egykedvűen pihen a Cholnoky-falnak becézett raktárrészben, a padlótól a plafonig érő polcok dobozainak biztonságában...

Lóczy Lajos ifjú geológusként csatlakozott Széchenyi Béla 1877-ben útra kelt, hároméves kelet-ázsiai expedíciójához. Tanulmányozta a Góbi-sivatagot, kutatta Kína hatalmas löszvidékeit, és ő volt az első, aki felismerte a Himalája takarós szerkezetét. Hazatérte után a Műegyetem lelkes hallgatóságának tanította a rétegtant és Budapest környékének geológiáját. Útinaplóját lapozgatva azonban nemcsak e terepgyakorlatok kirándulásai elevenednek meg előttünk, de egészen más, szellemi túrákra is elkísérhetjük a mestert

Hogyan is lehetne egy ilyen bejegyzést elkezdeni, hogy ne legyen tömegcikk illata? Egy klisével: Sok van, mi csodálatos,... mégis – szerény véleményem szerint – az ember a legcsodálatosabb, aki túlélését ösztönösen az állandó tanulásban érzi. Azaz merem remélni, hiszen nekem erről, kérem, papírom van! Méghozzá folio méretű. Azaz méretes. Pontosabban egy egész atlasz!

Októberi szombat. A Budafoki út elején, a Szent Gellért téren a bágyadt őszi délutánban várom a buszt. De célom most nem pusztán kijutni Budafokra a 133E-vel, hanem, ahogy a BKV táblán egy kisebb, színes brosúra is mutatja, a Pincejárattal fogom felfedezni a kisvárost a nagyvárosban, avagy egy másik hasonlattal élve, a budapesti „Grinzinget”.

„- Hova sietsz?; - Nem én sietek, ő van itt túl rég óta!” Hasonló párbeszédek gyakran hangzanak el mostanság a Magyar Földrajzi Társaság könyvtárának területén. Valóban feszített tempóban folyik a könyvtárrendezés. Jogos törekvésünk mellett, miszerint az állományt visszakereshetővé és szolgáltathatóvá kell tegyük, fontos szempont a beteg egyedekkel való bánás... meg-, és el-.

Az európai reneszánsz városok egyik kiemelkedő úttörője az észak-olaszországi Palmanova, melynek egységes szerkezete és szabályos, kilencszögletű alaprajza a légi felvételeken is nagyszerűen kirajzolódik. Ám Közép-Európában, azon belül is Lengyelország keleti felén, az ukrán határtól úgy 50 kilométerre is találunk reneszánsz várost, melynek történelme és kialakítása nem kevésbé egyedi itáliai testvéréhez képest

Húsvét előtt pár nappal egy erdélyi falu asztalosműhelyében vágják a „húsvéti” bárányokat

A Lehel Csarnok nyüzsgésében találkozom a 90 esztendős Szökendy Gézával, aki bő 70 éve a méz mestere. „Már édesapámnak is voltak méhei. Ahogy cseperedtem, segítettem kezelni a méheket: vittem a kasokat, jött a raj, és egy fa ágai közé telepedett. Én egy rúddal böködtem a lombot, majd édesapám megrázta a fát, mirefel a méhek beleestek a kasba, ahol a méhviasz illata marasztalta őket.”

A sivatag holdsárga horizontfényéből kiemelkedett célpontom: a távoli domb, tetején a sivatagi erőddel. Kontúrjai szaggatottan váltak el a háttértől. A mótor levegő-benzin arányát szabályozó szektorán állítottam pár fokot, így az eddigi éles pattogás halkabb purrogássá vált. De más biztonsági intézkedést is tettem: átváltottam a fényeket infravörösre, kisebb szögre állítottam a fókusszabályozó kart, még a műszervilágítás izzói közül is csak az ampère-mérő zöldes pamacsát hagytam égve. Igaz ugyan, hogy így jelentősen lecsökkent a belátható távolság, sőt a szemüvegen át látott kép is monokrómmá meg gyenge kontúrúvá vált – ám másnak láthatatlanná váltam

„Gyermekkoromban én is régész akartam lenni” – hangzik el sokszor a mondat, amikor egy társaságban szakmánk felől érdeklődnek. Nyilván azonnal kalandregények és hollywoodi kasszasikerek kincsvadászának vagy „amatőr” régészének alakja rémlik fel. Ilyenkor elénk villan egy réges-régi, szakadt térkép, amelynek nyomán a főhős rég elfeledett kincsek nyomába ered. Ám a filmvilág egyik leghíresebb régészkaraktere az egyik jelenetben arra figyelmezteti diákjait, hogy egy régész sosem kutatja a térképeket elásott kincsek miatt, és az X sosem jelöli a kincs helyét. Persze épp ő lesz az, aki a film további részében rácáfol korábbi kijelentésére, és tovább erősíti a szakmáról kialakult sztereotípiát…

biztos cigarettavég is dukált volna mellé, de hozzánk „csak” a szállodai kártya jutott a Pannóniából. Még jó, hogy eleink nagy műgonddal mindent bekatalogizáltak, így megmaradt sok olyan firka is, amiért manapság sokat izzadnánk egy árverésen. Ez a kis poros cetli sajnos fejlécmentes, de hála az UrbFace áldásos tevékenységének, a lenti linken olvashatnak a szállodáról.

Találtam egy házat! Egész kecses. Még méretei is vannak. Most gyűjtök, hogy felhúzhassam - gondoltam mindaddig, míg ki nem derült az irattár feldolgozása során, hogy ez nem egy ház. Azaz, ez nem egy fecni, hanem egy levél, egy fecni, és egy „xerox” másolat egy anyakönyvből. Rájöttem, hogy rohanok az olvasással, hát vissza a paleográfiához, lassítok, és lám a cím: Hunfalvy-János szülőházának homlokzata.