A börtönök komor, rideg, nyomasztó helyek, ahová önszántából nem igazán kívánkozik az ember. Korábbi munkahelyem viszonylag közel esett a Váci Fegyház és Börtönhöz, és rendszeresen jártam el a büntetés-végrehajtás e patinás hazai intézményének falai mellett. Nem volt épp vonzó... Dublinban mégis a Kilmainham Gaol börtön vált az egyik fő látnivalóvá. Ez ma Európa egyik legnagyobb, üresen álló börtöne, s találóan nevezik az „ír Bastille”-nak, utalván ezzel az 1789-es nagy francia forradalom ikonikus jelképére
A Kilmainham Gaolban (írül: Príosún Chill Mhaighneann) több mint száz éven át férfiak, nők és gyermekek ezreit tartották fogva olyan – vélt vagy valós – bűncselekményekért, amelyek a kisebb szabálysértésektől kezdve az ír történelem legjelentősebb eseményeiben való részvételig terjedtek.
Közönséges bűnözőktől, tolvajoktól, gyilkosoktól kezdve a szabadságharcosokig és nemzeti hősökig tart a rabok listája. Az ír történelem megannyi szakaszának – az 1798-as lázadástól az 1916-os húsvéti felkelésen, az angol–ír háborún (1919–1921) át az ír polgárháború pusztításáig (1922–1923) – van egy-egy „fejezete” a Kilmainham Gaol történetében.
Nemzeti műemlék
Az intézmény 1796-ban nyílt meg Dublin új megyei börtöneként. Az itt raboskodók között volt a forradalmár és szabadságharcos Robert Emmet, Anne Devlin republikánus forradalmár asszony, a szabad ír köztársaságért küzdő „feniánusok”, Charles Stewart Parnell ír nacionalista politikus, parlamenti képviselő, Constance Markievicz grófnő, politikus, parlamenti képviselő és később munkaügyi miniszter (1919–1922), továbbá az 1916-os húsvéti felkelés vezetői, akik közül tizennégyet kivégzőosztag lőtt le a börtön udvarán.
A börtönt az Ír Szabadállam 1924-ben bezáratta, de az épület megmaradt. Az 1960-as években a hagyománytisztelő írek nemzeti műemlékként kezdtek rá tekinteni, és az épületet restaurálták, ma az ír nemzeti mozgalmak és szabadságharcok történetét bemutató múzeumnak ad otthont, de népszerű a filmesek körében is, és számos mozi helyszínéül szolgált (például az 1969-es Olasz meló című film Michael Caine, az 1993-as Apám nevében c. alkotás Daniel Day-Lewis vagy az 1996-os „Michael Collins” története Liam Neeson főszereplésével, továbbá a méltán népszerű maci kalandjai, a Paddington 2.).
A kezdeti időkben még nyilvános akasztásokat tartottak a börtön bejáratánál. Bent nem különítették el a férfiakat, nőket és gyerekeket, hanem együtt, kis cellákba bezsúfolva tartották a foglyokat, és csak egyetlen gyertyával világítottak és fűtöttek – idejük nagy részét a hidegben és a sötétben töltötték. Ekkor az utcagyerekek letartóztatása is általánosnak számított, a felnőtt foglyok közül pedig sokakat Ausztráliába deportáltak. A női fogvatartottak körülményei voltak a legrosszabbak, már 1809-ben megállapították, hogy a férfiak vaságyakon lehetnek, míg a nők „szalmán feküdtek a földön a cellákban és a közös termekben”. És még fél évszázaddal később sem volt jobb a helyzet... Mindezek kemény betekintést nyújtanak a fegyencdeportálások világába és a „Nagy Éhínség” („Great Famine” – 1845–1852) pusztításába is.
Az 1916-os húsvéti felkelés mártírjai
„Kilmainham Gaolban májusban tizennégy férfit végeztek ki a közelmúltbeli dublini lázadásban való részvételük miatt. Az ítéletet hajnalban, kivégzőosztaggal hajtották végre.” A forradalmárokat korábban a dublini Richmond Barracksban tábori hadbíróságok titokban ítélték halálra, védőügyvédet nem kaptak.
A kivégzettek között volt a Dublin falaira kifüggesztett és húsvét hétfőn a Főpostahivatal előtt felolvasott „Ír Köztársaság Kiáltványának” mind a hét aláírója. A húsvéti felkelés mártírjainak emléke ma is elevenen él az országban, a kivégzésük helyén emlékmű áll, és a proklamáció is sok nyilvános helyen látható. A Kilmainham Gaol jó pár órára magába szippantja a vendégeket. Ugyan utána mindenki szabadon távozhat, de a nyomasztó élmények még sokáig kísérnek. A zárkák, a rácsok, a bilincsek, a kivégzettek emléktábláinak látványa hosszú időre befészkelte magát az én fejembe is – miközben ott a biztonságos keret: az Ír Köztársaság független, stabil demokrácia, az EU tagja, erős gazdasággal, virágzó kultúrával, fejlett oktatással és tudománnyal, büszke állampolgárokkal, akik nem felejtik a hősök áldozatvállalását.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
