A Kreml vezetése egy olyan katonai konfliktusba sodorta bele Oroszországot, amelyből egyelőre nem látszik a kiút. Sőt, már szinte általánosnak tekinthető a napi sajtóban az a vélekedés, hogy Ukrajna sorsa nem a katonai erőviszonyok, hanem sokkal inkább Oroszország belső erőviszonyainak, az abban esetlegesen bekövetkező változásoknak a függvénye. Oroszország egyre komolyabb diplomáciai elszigetelődéssel kénytelen szembenézni, ráadásul a gazdasági szankciók hatásai is sokkal mélyebbek, mint amire a Kreml eredetileg számított. A szuverén állam, Ukrajna elleni orosz invázió óriási nemzetközi közfelháborodást váltott ki, így marketing megfontolásokból rengeteg globális márka is elhagyja az orosz piacot. Ebben az írásban Oroszország belső viszonyait vesszük górcső alá földrajzi szempontokból, amely az olvasót segítheti eligazodni a mostani és a jövőbeli hírek áradatában.

Senki sem gondolta volna igazán komolyan, hogy a Kreml vezetői valóban meglépik Ukrajna invázióját. Sokáig úgy tűnt, hogy Putyin hidegháborús rutinnal és hideg fejjel packázik a Nyugattal és szorongatja a Nyugat felé orientálódni próbáló Ukrajnát. Egészen az invázió kezdetéig úgy tűnt, hogy minden az 1945 óta jól ismert mederben zajlik: erőfitogtatás, idegek háborúja, ahol az ágyúk nem dörögnek, legalábbis Európában nem. Február 24-én hajnalban azonban egy teljesen új európai, sőt, globális geopolitikai helyzetre ébredtünk, amit azért lenne hiba hidegháború 2.0-nak nevezni, mert ez a helyzet annál sokkal forróbb.

El tudjátok képzelni, hogy milyen az a hely, ahol a népsűrűség nem éri el a 0,1 főt sem négyzetkilométerenként? Tartsatok Geogulliverrel ebben a vlog-videóban, hogy megtudjátok, milyenek Ausztrália legritkábban lakott vidékei, milyen az élet ott, ahol a madár se jár...

Major József neve nem sokat mond nemcsak a hazai földrajzos közösségben, de a magyar eszperantisták sem nagyon ismerik őt. Pedig rendkívül fontos szerepe volt nem csak a magyar, a nemzetközi, illetve később az új-zélandi eszperantó mozgalomban, de az 1930-as években földrajzi tudósítás is megjelent tőle a Földgömb hasábjain az addig alig ismert Tajvanról. Sőt Majornak komoly szerepe volt a japán-magyar kapcsolatok korabeli fejlődésében is...

Borneó belsejébe, Malajzia utolsó határvidékére tartok, a Rajang-folyón felfelé hajózva. Az egykori fehér rádzsák országában, Sarawakban ma már nem a kalózok és a fejvadászok jelenléte, hanem Délkelet-Ázsia legnagyobb vízerőműprojektje okozza a feszült helyzetet...

Az első extrém ritkán lakott régió, ahová életemben először eljutottam, az Vorkuta környéke volt. A helyi taxisofőr csak annyit mondott nekem, hogy ez itt már nem Oroszország, hanem a "világ pereme". Úgy tűnik, nem csak én vonzódom az ilyen extrém ritkán lakott peremekhez, hogy felfedezzem azokat, hanem Nagy Balázs Antarktisz-kutató, a Földgömb magazin főszerkesztője is hasonlóan van ezzel.



Vele beszélgettünk a Geogulliver podcast legújabb adásában!

Kelet-Európa, a poszt-szovjet térség a geográfus szemével a témája a Geogulliver podcast sorozat első beszélgetésének, ahol Molnár József és Bottlik Zsolt geográfusok voltak a vendégeim. A most induló Geogulliver podcast sorozat terveink szerint havonta fog jelentkezni olyan témákkal, amelyek vagy valamilyen földrajzi kérdésről szólnak, vagy a földrajzhoz fűződő személyes viszonyokat, élményeket helyezik a beszélgetés középpontjába.

A 19. század számos aranyláza sok távoli, ritkán lakott helyszín – például Kalifornia vagy épp Ausztrália – benépesülését ösztönözte. Az 1848-ban alig 1000 lakosú San Francisco a kaliforniai aranyláz eredményeként húsz év alatt százezres nagyváros lett, de hasonló karriert futott be az 1886-ban alapított dél-afrikai Johannesburg is. A kevés sikertörténet mellett jóval nagyobb a kudarcok száma, ezek nyomai pedig – többnyire – idővel eltűntek a kiürült vadonban...

A minap leszállt a Preseverance űrszonda a Marsra, ahol mostanában szinte csúcsforgalom van ember alkotta eszközökből. Eljutottunk oda, hogy már nem csak sci-fi írók, vagy épp Elon Musk vizionálnak milliós űrkolóniákat, de egyre több politikus beszél a Holdra való visszatérésről, vagy a nem túl távoli emberes Mars-expedíció lehetőségéről. A technikai feltételek már javarészt adottak, az egész „csak” politikai akarat és (temérdek) pénz kérdése. Ahogy azonban a vírushelyzet is megmutatta, nehéz megjósolni mit hoz a jövő.

A 2020 őszén zajló, bő egy hónapos újabb hegyi-karabah-i háborút november 10.-től lezáró moszkvai egyezmény jelentős, 1994 óta nem látott területi változásokat eredményez Hegyi-Karabahban. A háború során az azeriek által fegyverrel ellenőrzésük alá vont területen túl az örményeknek több járást is át kell adniuk Baku fennhatóságának. Azonban hiába is keresnénk ezeket a helyeket a Google Maps-en, mert az csak a nemzetközileg elismert (de jure) határokat mutatja, aminek nem csak Hegyi-Karabahban, de a Kaukázusban általában sem sok köze van a tényleges (de facto) határokhoz. Egy kis eligazítás következik!

Az ausztrál szlengben a "troppo" egyszerre jelenti a hőgutát, illetve a fenntartható, a trópusi Észak-Ausztrália környezeti viszonyaihoz alkalmazkodó, alacsony energiafelhasználású háztípust. Kipróbálva a troppo-házat, rá kellett döbbennem, hogy a fenntarthatóság és a hőgutától való meghibbanás, azaz a troppo két értelmezése kéz a kézben jár egymással. A részletek az alábbi két videóban vannak!

Banánültetvényeken Ausztráliától Tajvanig! Hogyan működik egy banánültetvény? Hogy jut el a banántövektől a szupermarket polcáig a banán? Miért vannak becsomagolva a banánok már eleve a fán? Mennyi vegyszert használnak a banántermesztés során? Meg lehet-e halni a banánérlelő kamrában?

Lényegében mindegy, mert ugyanannak a jelenségnek az ausztrál illetve a kelet-ázsiai elnevezése a trópusi ciklon illetve a tájfun. Nem az a fontos hogy hívják, hanem hogy fel vagyunk-e készülve rá itt Darwinban? Az idei esős évszakban, ami októbertől áprilisig tart, erős La Niña határ fog érvényesülni, ami Észak-Ausztráliában több esőt, és decembertől márciusig a trópusi ciklonok nagyobb valószínűségét jelenti.



Ellátogattam hát Tajvanra, hogy megnézzem, ott milyen egy tájfun!

Létezik-e az ukrajnaihoz hasonló kelet-nyugati megosztottság Belaruszban? Milyen a belaruszok viszonya az oroszokhoz és az orosz nyelvhez? Él-e jelentős orosz kisebbség Belaruszban? Mi a mostani események a tágabb geopolitikai kontextusa? További kérdések és válaszok a belarusz helyzet hátterének megértéséhez.

Immár sokadik napja tüntetnek Minszkben – olvashatjuk az újságok hasábjain. Megszólalnak a külpolitikai elemzők is: Belarusz nem Ukrajna, ott a Majdantól (a 2014-es ukrajnai forradalom) eltérően alakul minden, de ennél többet egyelőre senki nem mer jósolni. Eközben a lényegében a Twitter-re és a Telegram csatornákra visszaszorult belarusz ellenzéki sajtó attól hangos, hogy a tiltakozások fordulóponthoz érkeztek.

A Kína körüli geopolitikai karantén tovább erősödött a koronavírus-ügy miatt, aminek keretében Tajvan WHO-tagsága, illetve lényegében a szigetország Kínától való függetlenségének kérdése is újra napirendre került - a kínai-amerikai kereskedelmi háború és Hongkong mellett. Kína a koronavírus eredetének nemzetközi vizsgálatát követelő Ausztráliának is visszavágott, kihasználva Ausztrália egyoldalú kínai exportpiac-függését. De hogyan kapcsolódik össze a geopolitika és a koronavírus?

A megfelelő távolságtartás és izoláció gyakorlata nemcsak az ún. mikro-terekre vonatkozik (egymás közötti távolság a boltban, irodában, villamoson), de a makro-terekre is érvényes a koronavírus-katasztrófa idején: egyes helyek, települések, régiók, országok is igyekeznek minél jobban elszigetelődni egymástól, amit az utazási korlátozások is tükröznek. De mi a helyzet a ritkán lakott, eleve elszigetelt földrajzi helyekkel? Mit mutatnak meg az esetszámok?

A koronavírus pandémia közepette rengeteg szó esik az ún. nedves piacokról, mivel a Kínában fekvő Vuhan egyik ilyen piacát tekintik a mostani járvány kiindulópontjának. De valóban a sajátos kínai gasztronómiai tekinthető-e a főbűnösnek a mostani krízisben, illetve valóban óriási kockázatot jelentenek-e ezek a nedves piacok az emberiség számára? A kérdés körüljárására a katasztrófa-tudományban kibontakozó „társadalmi sebezhetőség” iskola kínál egy alternatív megközelítést.

A Krokodil Dundee több jelenetét is a Top End legnagyobb nemzeti parkjában, az Arnhem-plató szélén fekvő, fél Dunántúl méretű Kakadu Nemzeti Parkban vették föl. Persze nem kint a vadonban, hanem a nemzeti park egyik autóparkolója melletti domb tetején!

A nagyjából Nyíregyháza méretű ausztrál városról, Darwinról két dolog juthat eszébe a olvasónak: Krokodil Dundee, az ausztrál bozótos (a Bush) furcsa Rambo-ja és Charles Darwin, a város névadója. Mindkét dolog egzotikus világot sejtet…