Darwin Ausztrália egykori kapuja, ahová a távírókábel legelőször érkezett meg, ahol az első londoni repülőjárat landolt és ahol a háromezer kilométeres Stuart Highway véget ér. Az ausztrál Északi Terület fővárosa a Délkelet-Ázsiából érkező számára inkább egy álmos kisvárosra, míg a délről, a Bush-ból érkezők számára maga „New York”.

Távolsági buszon ülök, útban egy Coober Pedy nevű hely felé, ami a világ nemesopál-bányászatának központja. Isten háta mögötti hely ez a sivatagos Dél-Ausztrália közepén, amiről életemben először egyetemi természetföldrajz-professzoromtól hallottam. Elmesélése szerint a bányásztelepen az emberek saját maguk vájta föld alatti lyukakban élnek, ahonnan az opál is kikerül. A helyi miliő ottjártakor leginkább a 19. századi aranyláz hangulatát idézte: még az 1980-as években is szerencsevadászok, törvényen kívüliek gyűjtőhelye volt! A környék annyira szürreális, hogy több legendás film (pl. Mad Max 3, Pitch Black) forgatási helyszínéül is szolgált. Coober Pedy azonban a valóságban is maga az antiutópia!

Legkésőbb általános iskola ötödik osztályában Alsó- és Felső-Egyiptom kapcsán beleplántálják Magyarországon a nebulók agyába, hogy a terem falán lógó térképen a tájékozódás alapját az égtájak (Észak, Dél, Kelet, Nyugat) jelentik, és a lent-fent, illetve a jobb-bal csak a folyók folyása, vagy a domborzati helyzet mentén értelmezhető. (Alsó-Egyiptom egy északi tájolású térképen „felül” van, Felső-Egyiptom pedig „alul”.)

Rozsdaövezet – széles körben használt fogalom a társadalomföldrajzban. Az USA egykori északkeleti, a Nagy Tavak és az Atlanti-óceán között húzódó, a XIX. században kialakuló gyárövezetét emlegetik Rozsdaövezetként, ahol az 1970-es évektől az ipari termelés illetve foglalkoztatás visszaesése drámai mértéket öltött. A folyamat máig tart, legtipikusabb városa pedig az amerikai autóipar egykori fellegvára, Detroit.

A Pao-cang-jan, avagy a Kincstár-domb - Tajpej habár egy csillogó modern világváros, mégis sokfelé láthatunk kisebb-nagyobb földszintes házakból álló meglehetősen szegényes, kaotikus, ám mégis valamiféle egyedi bájjal megáldott zárványokat. A jelenség méreteit tekintve korántsem olyan drámai, mint Manilában vagy Jakartában járva, ám ezek a szegényes zárványok Tajvanon, sőt még Japánban is megtalálhatók.

A világ motorbicikli-állományának majdnem 60%-a van Kelet- és Délkelet-Ázsiában. Ebből Tajvan útjain összesen 13,7 millió regisztrált robogó robog (2017), ami a világ teljes motorbicikli állományának kb. 6-7%-a, miközben a teljes népességszám "csupán" 23,5 millió fő (a világ népességének csupán 0,3%-a). Eszerint 10 lakosra (az idősektől a csecsemőkig) 5-6 robogó jut. Átlagos családokkal számolva ez családonként legalább 2-3 robogót jelent.

...de nevezzük csak „esernyő” évszaknak… Nem mintha bármiért is panaszkodnék, de két napja úgy ömlik az eső, mintha dézsából öntenék. Igazából még ki sem tudtam nagyon menni a lakásból bőrig ázás nélkül, amióta megérkeztem Tajvanra.

A beszámolókból, internetes magazinokból, blogokból azt gondolhatnánk, hogy Észak-Korea már-már a sötét turizmus (dark tourism) terméke, egy csalogató brand. Kétségtelen, hogy az utóbbi években külön iparág települt arra, hogy Észak-Korea sajtó által „feltuningolt” mindennapjait, a sztálinista show-t egyre közelebbről láttassák a fogyasztókkal. Az üzlet óriási, haszonélvezői között pedig nemcsak a phenjani rezsim, de a szomszédos Dél-Korea vagy Kína élelmes utazási irodái is ott vannak

Írásunk középpontjában nem a csernobili baleset 30. évfordulója alkalmából unalomig ismételt halálos sugárzás, sőt nem is a biztonságos atomenergia felmagasztalása áll!

Spanyol és amerikai gyarmati múltjával, katolikus templomaival a Fülöp-szigetek egy csipetnyi Latin-Amerika Délkelet-Ázsia szigetvilágában, ahol a társadalmi szakadék feneketlen mély, a kriminalisztikai statisztikák diagramjai padig az égbe szöknek. Amerika egykor társult országa a Marcos-diktatúra évei alatt Japán mellől a régió sereghajtói közé süllyedt gazdaságilag, amiből nehéz a kilábalás. Pláne, ha a térséget időről időre tájfunok sújtják…

Namie, Futaba, Tomioka – japán kisvárosok, amelyek nevei nem sokat mondanak a hazai olvasó számára. Pedig 2011 márciusában Namie, Futaba és Tomioka is örökre beleégett az atomkor nagykönyvébe – Hirosima, Nagaszaki, Sellafield, Harrisburg és Csernobil mellett

Chinatown, Little India, Arab Street… csupán néhány városrész Szingapúrban, ami egy-egy etnikai-kulturális csoporthoz köthető

Kína partjainál van egy alig több mint harmad-magyarországnyi területű sziget, amelyen annyian laknak, mint egész Ausztráliában. Az 1 főre jutó GDP háromszorosa a miénknek, ám mára csupán pár kisebb ország ismeri el függetlenségét. A sziget lakói kínaiak, akik a viharos 20. század után – a gazdaság gyors fellendülésének köszönhetően – előbb léptek a 21. századba, mint sok-sok más nemzet. A tajvani befektetőknek oroszlánrésze volt a népi Kína felemel­kedésében, azonban pont ez a fellendülés ve­szélyezteti hosszabb távon a szigetország törékeny függetlenségét.