Fotó: Joern ©Shutterstock

Hamar szóba elegyedek a buszon mellettem ülő fickóval, aki – mint kiderül – Coober Pedyben él. Jeremy meglepetésemre szerb nemzetiségűnek vallja magát. „Számomra a pravoszláv hit a legfontosabb kulturális kapaszkodó – fejti ki. – Még édesapám vándorolt ki Ausztráliába a szerbiai muzulmán-ortodox vegyes lakosságú Szandzsákból.” Kérdésemre szállásként egy föld alatti(!) hotelt javasol, amelynek tulajdonosa a cseh Radek.

Hamar kiderül, hogy nemcsak ők ketten közép-európaiak Coober Pedyben, illetve nemcsak a hotel van földbe vájva, hanem a városka szerb ortodox katedrálisa is! „A szerbek mellett sok horvát is lakik a városban – velük nem felhőtlen a légkör, de Laci bácsival, az 56-os magyarral nagyon jóban vagyok” – mondja Jeremy. A már-már Rejtő ponyvaregényeit idéző történetek alapján világossá válik, hogy Coober Pedy sokkal érdekesebb, mint amit bármely útikönyv ír róla!

Két lyuk a több ezerből – Az opálbányászat teljesen átformálta a tájat. Ezek a „fehér ember lyukjai”, avagy a helyi bennszülöttek nyelvén kupa piti. Innen kapta a város is a nevét Fotó:

Fat Jackey ©Shutterstock

„A városi opálkereskedelmet persze a görögök tartják a kezükben” – mondja új ismerősöm kissé rezignáltan. Ám a megélhetés fő forrása már nem annyira az opál, mint a turizmus.

Az évente érkező 150 ezer látogató sokkal biztosabb megélhetési forrást jelent az opálnál.

Coober Pedy azonban nemcsak konjunktúravárosi miliőjét adja el sikeresen, hanem a környék szolgáltatóközpontjává is vált (üzletek, bankok, állami hivatalok). E munkalehetőségek segítették abban, hogy az opál-boom leáldozása után ne váljék azonnal sivatagi szellemvárossá.