2016 őszén jártam először Kárpátalján, hogy fotóriportot készítsek a Beregszászi járásban. Tanulságos tapasztalat volt, s bár azt megelőzően is voltak sejtéseim, milyen állapotban lehet a régió, a helyzet több szempontból sokkal súlyosabbnak bizonyult, mint amire számítottam

A térkép az egyik európai posztszovjet ország, Belarusz lakosságának anyanyelvét és nyelvhasználatát mutatja rajon (magyarul leginkább a járásnak megfelelő területegység) szinten

A Kreml vezetése egy olyan katonai konfliktusba sodorta bele Oroszországot, amelyből egyelőre nem látszik a kiút. Sőt, már szinte általánosnak tekinthető a napi sajtóban az a vélekedés, hogy Ukrajna sorsa nem a katonai erőviszonyok, hanem sokkal inkább Oroszország belső erőviszonyainak, az abban esetlegesen bekövetkező változásoknak a függvénye. Oroszország egyre komolyabb diplomáciai elszigetelődéssel kénytelen szembenézni, ráadásul a gazdasági szankciók hatásai is sokkal mélyebbek, mint amire a Kreml eredetileg számított. A szuverén állam, Ukrajna elleni orosz invázió óriási nemzetközi közfelháborodást váltott ki, így marketing megfontolásokból rengeteg globális márka is elhagyja az orosz piacot. Ebben az írásban Oroszország belső viszonyait vesszük górcső alá földrajzi szempontokból, amely az olvasót segítheti eligazodni a mostani és a jövőbeli hírek áradatában.

A minap leszállt a Preseverance űrszonda a Marsra, ahol mostanában szinte csúcsforgalom van ember alkotta eszközökből. Eljutottunk oda, hogy már nem csak sci-fi írók, vagy épp Elon Musk vizionálnak milliós űrkolóniákat, de egyre több politikus beszél a Holdra való visszatérésről, vagy a nem túl távoli emberes Mars-expedíció lehetőségéről. A technikai feltételek már javarészt adottak, az egész „csak” politikai akarat és (temérdek) pénz kérdése. Ahogy azonban a vírushelyzet is megmutatta, nehéz megjósolni mit hoz a jövő.

A 2020 őszén zajló, bő egy hónapos újabb hegyi-karabah-i háborút november 10.-től lezáró moszkvai egyezmény jelentős, 1994 óta nem látott területi változásokat eredményez Hegyi-Karabahban. A háború során az azeriek által fegyverrel ellenőrzésük alá vont területen túl az örményeknek több járást is át kell adniuk Baku fennhatóságának. Azonban hiába is keresnénk ezeket a helyeket a Google Maps-en, mert az csak a nemzetközileg elismert (de jure) határokat mutatja, aminek nem csak Hegyi-Karabahban, de a Kaukázusban általában sem sok köze van a tényleges (de facto) határokhoz. Egy kis eligazítás következik!

Lekapcsolták az internetet Belaruszban, amely IT-nagyhatalomként a Vibert adta a világnak, így megszakadt a beszélgetés minszki ismerősömmel, Mikalajjal. „Elővettük a rádiókat – ezt már egy breszti levelezőtársam írta később –, hogy legalább Lengyelországból a belarusz nyelven sugárzott híreket meghallgathassuk.” Mintha évtizedeket repültünk volna vissza az időben! Másnap aztán helyreállt a kapcsolat, és elkezdtek jönni a több százezres tömegtüntetésekről szóló képek és felvételek a 26 éve társadalmilag és politikailag egyaránt bebetonozott Belaruszból

Létezik-e az ukrajnaihoz hasonló kelet-nyugati megosztottság Belaruszban? Milyen a belaruszok viszonya az oroszokhoz és az orosz nyelvhez? Él-e jelentős orosz kisebbség Belaruszban? Mi a mostani események a tágabb geopolitikai kontextusa? További kérdések és válaszok a belarusz helyzet hátterének megértéséhez.

Immár sokadik napja tüntetnek Minszkben – olvashatjuk az újságok hasábjain. Megszólalnak a külpolitikai elemzők is: Belarusz nem Ukrajna, ott a Majdantól (a 2014-es ukrajnai forradalom) eltérően alakul minden, de ennél többet egyelőre senki nem mer jósolni. Eközben a lényegében a Twitter-re és a Telegram csatornákra visszaszorult belarusz ellenzéki sajtó attól hangos, hogy a tiltakozások fordulóponthoz érkeztek.

A Kína körüli geopolitikai karantén tovább erősödött a koronavírus-ügy miatt, aminek keretében Tajvan WHO-tagsága, illetve lényegében a szigetország Kínától való függetlenségének kérdése is újra napirendre került - a kínai-amerikai kereskedelmi háború és Hongkong mellett. Kína a koronavírus eredetének nemzetközi vizsgálatát követelő Ausztráliának is visszavágott, kihasználva Ausztrália egyoldalú kínai exportpiac-függését. De hogyan kapcsolódik össze a geopolitika és a koronavírus?

A megfelelő távolságtartás és izoláció gyakorlata nemcsak az ún. mikro-terekre vonatkozik (egymás közötti távolság a boltban, irodában, villamoson), de a makro-terekre is érvényes a koronavírus-katasztrófa idején: egyes helyek, települések, régiók, országok is igyekeznek minél jobban elszigetelődni egymástól, amit az utazási korlátozások is tükröznek. De mi a helyzet a ritkán lakott, eleve elszigetelt földrajzi helyekkel? Mit mutatnak meg az esetszámok?

Közép-Ázsia a világatlasz egyik jellegzetes „vakfoltja”. Persze nem olyan értelemben, mint az óceáni fenékhegyek vagy Belső-Grönland, melyek megismerését fizikai korlátok is akadályozzák. Amíg a késő ókori népvándorlásról vagy a 20. századi szovjetizált helyszínekről van szó, gyakran előbukkan, ezenkívül azonban szinte semmilyen új vagy valós információt nem tudunk hozzárendelni. Külpolitikai témájú beszámolókban alig jut szerephez, a hiányos hírek pedig naiv képet festenek. A recept alapján írt útikönyvekből sem tudhatunk meg sokkal többet, ahogy az elmúlt évtizedek gazdasági világatlaszaira sem hagyatkozhatunk – ezek örök érvényűnek gondolt határokkal, adatokkal próbálják bebizonyítani, hogy már mindent tudunk a világról...

Miközben a napnyugta bíborderengése lassan szürkületi acélkékbe vált, apránként elül a mellettem lezúdult asztalnagyságú szikla pora. A lábam alatt kirajzolódik a sötétlő mélység. „Aggodalomra semmi ok, hölgyem! Az ösvény biztosan errefelé folytatódik – dünnyögi erőltetett mosollyal önjelölt túravezetőnk, Sakir, majd láthatóan nyugodtabban hozzáteszi: – Insallah!” (Értsd: ha Isten is így akarja...)

Az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő, a kanadai arktikus szigetvilág és Alaszka északi előterében húzódó tengerszorosok mentén már évezredek óta élnek őslakos közösségek. Vajon milyen kapcsolatuk lehetett a „nagy felfedezőkkel” és az értük küldött mentőalakulatokkal? Hogyan változott a fehér gyarmatosítók és az „eszkimók” viszonya az évszázadok során? Milyen viszonyok között élnek 2019-ben? Érdemes ezeket megvizsgálni az inuitok szemszögéből!

A Máramarosi-havasok ukrajnai vonulatai nem tartoznak a magyar turizmus kedvelt célpontjai közé. A rossz állapotú utak, a fejletlen infrastruktúra és a politikai bizonytalanság még mindig komoly visszatartó erő. Ám e vidék a hegyikerékpározás, vadvízi evezés és az egyre népszerűbbé váló „haditurizmus” valóságos paradicsoma...

Azerbajdzsánról ma kapásból a gazdag szénhidrogénkészletek és néhány politikai manőver juthat az eszünkbe. Ugyanakkor az ország – épp a gazdag kőolaj- és földgázkészleteinek köszönhetően – a nyugati típusú fejlődés útjára lépett, ám a vidéki Azerbajdzsán máig fenntartható, zömében önnfenntartó módon gazdálkodik természeti kincseivel. Bár Baku felhőkarcolói az olajjövedelmek miatt egyre magasabbra törnek, eltávolodva tőlük csodálatos környezetbe és eltűnőben lévő szokásokat őrző tájakra juthatunk...

A kalmükökre leggyakrabban úgy hivatkoznak, mint az egyetlen európai buddhista népre, de történetük akár a Sztálin alatti deportálások mintapéldájaként is szolgálhat. Az ezredforduló környékén Kalmükföld hírnevét leginkább excentrikus vezetőjének, az elnöki tisztséget 17 éven át betöltő Kirszan Iljumzsinovnak köszönhette, akit olyan, szállóigévé vált kijelentései tettek hírhedtté, mint: „Ha a népnek kán kell, hát leszek a kánjuk...”, vagy: „Egy tehetős elnök biztosíték a korrupció ellen...”

Sokak számára nyilvánvaló, hogy a Holt-tengerben oly erősen sós víz hullámzik, hogy a jó kedélyű fürdőzőknek egyáltalán nem kell tempózniuk, hanem mozdulatlanul – akár éppen hanyatt fekve, újságot olvasva – egyszerűen a felszínen lebegnek. Ám kevésbé ismert, hogy az élményért nem kell több mint 2000 kilométert utazni, hiszen a Kárpát-medencében is találhatunk hasonlóan sós tavakat – igaz, ehhez egy időzónával keletebbre kell indulnunk, hiszen ezek a sós vizek Kárpátalján, azon belül is Aknaszlatinán találhatók

Az elkövetkezendő évtizedekben az Arktisz bolygónk igen fontos geopolitikai-gazdasági hadszínterévé válhat, ennek lehetőségét pedig a változó éghajlat teremti meg. A felmelegedés következtében csökkenő tengeri jégkiterjedés új haszonszerzési és hatalmi csábítást jelent: a tengereken újabb kereskedelmi utak és halászvizek nyílnak meg, eddig elzárt energiahordozókhoz és más ásványkincsekhez férhetünk hozzá, egyre jövedelmezőbb az északi turizmus – vagyis óriási mértékben felértékelődik az északi jégvilág maradványa

Darwin Ausztrália egykori kapuja, ahová a távírókábel legelőször érkezett meg, ahol az első londoni repülőjárat landolt és ahol a háromezer kilométeres Stuart Highway véget ér. Az ausztrál Északi Terület fővárosa a Délkelet-Ázsiából érkező számára inkább egy álmos kisvárosra, míg a délről, a Bush-ból érkezők számára maga „New York”.

Etiópia a világ egyik leggyorsabban gyarapodó gazdasága, növekedését 2017–19 között bő 8%-ra jósolják. Ám ahhoz, hogy a 100 milliós ország fenntartható gazdasági növekedést remélhessen, legelőször is alapvetően javítania kell infrastruktúráján és energiaellátottságán. Önállóan ez biztosan nem megy – elkél a segítség. Kína pedig – természetesen – itt is rögvest akcióba lép: utat, vasutat épít, repülőteret korszerűsít, villamoshálózatot húz a fővárosban. Az építkezések és a mögöttes pénzügyi vállalások azonban hamar komoly gondokat okozhatnak Etiópiának. Kína persze most is jól jár – a Középső Birodalom egyre izmosodik