Közép-Ázsia a világatlasz egyik jellegzetes „vakfoltja”. Persze nem olyan értelemben, mint az óceáni fenékhegyek vagy Belső-Grönland, melyek megismerését fizikai korlátok is akadályozzák. Amíg a késő ókori népvándorlásról vagy a 20. századi szovjetizált helyszínekről van szó, gyakran előbukkan, ezenkívül azonban szinte semmilyen új vagy valós információt nem tudunk hozzárendelni. Külpolitikai témájú beszámolókban alig jut szerephez, a hiányos hírek pedig naiv képet festenek. A recept alapján írt útikönyvekből sem tudhatunk meg sokkal többet, ahogy az elmúlt évtizedek gazdasági világatlaszaira sem hagyatkozhatunk – ezek örök érvényűnek gondolt határokkal, adatokkal próbálják bebizonyítani, hogy már mindent tudunk a világról...
Irán kontra Turán
Közép-Ázsia és az itteni országok létezése is nagyhatalmi érdekek mentén alakult. Ám míg a Föld államainak nagyobb hányada nyugat-európai (észak-atlanti) elképzelés eredménye, Ázsia belső vidékeinek felosztása az orosz-szovjet hódításokhoz köthető.
A szűkebb értelemben vett közép-ázsiai térséget északon a dél-szibériai sztyeppék, délen a Pamír, a Hindukus és a Karakorum hegységek határolják; nyugatról a Kaszpi-tenger és a Kaszpi-alföld, keletről a kínai fennhatóság alatt álló kelet-turkesztáni vidékek – Dzsungária és Ujguria – szegélyezik.
Társadalmát már az ókorban is a nomádok és az itt letelepedett népek együttélése és szembenállása határozta meg. Ezt a kettősséget gyakran szokás „iráni–turáni” ellentétként ábrázolni, mely nem kimondottan etnikai különbözőségre, sokkal inkább két eltérő, de mégis egymást kiegészítő gazdasági-kulturális világra utal.
Az indoiráni kulturális gyökerekkel és nyelvvel élő népesség többnyire a helyhez kötött életet választotta, és a Közép-Ázsia déli részén elhelyezkedő oázisövben telepedtek le. Ők alapították a vidék első jelentős kereskedővárosait (pl. Szamarkand, Buhara), és jelentős kapcsolattartó szerepet töltöttek be Kelet és Nyugat között – fizikai és szellemi értelemben egyaránt. A török eredetű, illetve nyelvű népcsoportok eközben az északabbra nyúló füves pusztákat, sivatagokat lakták, és alkalmazkodván e vidék természeti környezetéhez, többnyire állattenyésztéssel foglalkoztak.
A két életmód között korántsem húzódott éles határ, azonban a brit és orosz birodalmi politika megjelenése teret engedett a különbözőség és szembenállás mai napig tartó élesedésének.
A Közép-Ázsia őslakóinak számító tadzsikok így szorultak be az uralkodó szerepkörbe jutó török nyelvűek (üzbégek), a hatalmaskodó oroszok és a másik világpolitikai oldalon rekedt iráni (perzsa) gyökereik közé.
Képzeleti és tapasztalati földrajz, Hatalmi erőlködések és a „zöldmezős” nemzetpolitika, Egy, csak a nyelvében élő nemzet? - olvasson tovább a nyomtatott magazinban!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek