Kihajtástól behajtásig – és még azon is túl. Ahol a dúsan termő hegyoldalakon tenyésző birkatürelem brindzát terem. Szőttesbe álmodott, mezei virágok és favágó-lét a fagyott folyóvölgyben. Emberek, akiknek a hagyományőrzés nem hobbi, hanem maga az élet. Személyes történetek – képekbe zárva...
Számadás
Június elején, mikor visszahúzódik a hó és elmúlik a lavinaveszély, kihajtják a nyájat a havasra. A több száz birkából álló nyájat hajtani, felügyelni, fejni igazi kihívás. Van is becsületük a számadóknak az emberek között. Legtöbbjük 4-5, a havason eltöltött szezon után kihagy néhány évet, pihenőként, de vannak, akik fiatal koruk óta szakadatlanul dolgoznak a hegyoldalon.
A hó nyomán kihajtó zsenge füvet könnyen emészti a birka. A munka hajnal négy körül kezdődik, fejéssel. A lefejt tejet gyolcson átszűrik, és még melegen beoltják. Egy reggelizésnyi időt állni hagyják, majd megköpülik. Az így kicsapatott túrót vásznakba szedik, kiakasztják, hogy kicsöpögjön. A visszamaradt savót üstbe gyűjtik, majd lassú tűzön addig forralják, míg orda (édes túró) nem lesz belőle. A napi háromszori fejéssel a falubeliek akár 2-3 tonna túrót is lehordanak a szezonban.
Tavasszal mindenki megjelöli a saját birkáit, így engedik be a nyájba.
Néhány hétig legeltetik a falu körül, majd jön az összefejés (míra). A falu népe ilyenkor összegyűlik, megfejik a birkákat, a számadó pedig kiszámolja, hogy arányosan kinek mennyi túró jár és mikor mehet érte majd a havasra.
Igazságosan forgatva a sorrendet, mert a nyár eleji túró finomabb, ízletesebb, mint a nyár végi. A számadó fizetése birkánként meghatározott összeg, és ha jól legeltet, alapos a fejés, a keletkező többlettúró szintén őt illeti meg.
További mesés képekért és történetekért lapozza fel a nyomtatott magazint!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek