A 80-as években még köves út vezetett a Balaton parttól Töreki faluba. Turistaösvény sem kanyargott a kis halastavak mellett a tölgyfák árnyékában, sőt tölgyfák sem voltak. Csak a mező és egy sor halastó. A vízparton pásztor legeltette birkáit, akit időről-időre meglátogattunk. Főleg húsvét előtt, hogy apám bárányra alkudjon. Persze csak a hátam mögött, hiszen, ha vegetáriánus nem is, de nagy állatbarát voltam már akkor is. Az öreg pásztortól a két lépés távolságot azért megtartottam. Nagy darab, mogorva, tiszteletet parancsoló ember volt. De a birkanyáj, a csend, a tavon táncoló napsugár békességet adott a ritka kirándulásoknak