A 80-as években még köves út vezetett a Balaton parttól Töreki faluba. Turistaösvény sem kanyargott a kis halastavak mellett a tölgyfák árnyékában, sőt tölgyfák sem voltak. Csak a mező és egy sor halastó. A vízparton pásztor legeltette birkáit, akit időről-időre meglátogattunk. Főleg húsvét...
“Édesfiam! Mondtam, hogy ne a medencében, hanem az elfolyócsatornában pecázz!” Ezzel a megrovó mondattal lett vége horgász pályafutásomnak 10 éves koromban, Ódörögdön, az egykor szebb időket megélt Balatoni Halgazdaság intenzív pisztrángostelepén. Az akkor még édesapám irányította gazdaság kirakatüzemében pisztrángokat neveltek a szomszédos bauxitbánya adta friss, karsztvíz segítségével. A tenyészállatok akkor megúszták a horgot, de a telep azóta már – csakúgy mint a bauxitbányászat – az enyészeté lett…
Vajon melyik jógapóz illene jobban az erdőjáráshoz, mint a faállás (Vṛkṣāsana)? Nyugalmat és higgadságot ad, harmonizál, fokozza a vérkeringést. Kiváló tehát túraindításnak, ráadásul látványos fotók születhetnek a szirteken. Minden utamon el is készül a "faállós" kép, ezúttal a Kapolcs határában magasodó Királykőn. Az ászana tökéletlenségéért ezúton is elnézést kérek :)
Siófok közeli, hétvégi telkünkről Tihanytól Almádiig rálátni a Balatonra. Édesapám a távolba mutat: az ott a Ka(p)-hegy! Kiskorúként – miként még csak a betűkkel ismerkedtem az általánosban, nem igazán értettem, hogy mit is, és miért is "kap" a hegy? Azt meg már végképp nem foghattam fel, hogy a megfigyelőpontként szolgáló helyszín, a Jódi-hegy, milyen "rokonságban" van a jóddal?! Minden esetre a Kab-hegy és adótornya már kisgyermekkoromban beégett az agyamba...
A zánkai Erzsébet-tábor bejáratánál felelevenedik a múlt. Fülembe kúszik a Guantanamera édes-bús dallama, amint Dinnyés József a gitárhúrok közé csap több ezer úttörő kispajtás előtt. Az ideológiai-gyorstalpaló és az esti koncert után a nap igazi fénypontja persze az éjszakai rókavadászat. Zseblámpáinkat góliátelemekkel töltjük meg és bevesszük magunkat a fák közé. A cél: minél több papírból kivágott róka begyűjtsése újdonsült kisbarátainkkal. A tábor és a diákélet azóta jócskán átalakult, az erdő azonban mit sem változott harmincöt év alatt.
Bár július van, a hegyekben, a sarkkörtől 100 km-re északra mégis havazik. Hagyományos, számi sátorban kucorogva vacsorázunk. A rénszarvaspörkölt és az elmaradhatatlan áfonyaszósz elfogyasztása után vendéglátóink meglepő történetekkel készültek. A Fjällräven marketing igazgatója kezdi a sort. Egy hátizsákból néhány kartonra kasírozott “szlájd” kerül elő. Az elsőn csupán ennyi áll: Forever Nature
Feszült várakozás a ferihegyi repülőtéren, a gépünk néhány óra múlva indul! Több műszerünk hiányzik és valójában a felszerelésünk jelentős része is (bakancs, nadrág, kis hátizsák) valahol a pesti csúcsforgalomban araszol. Szinte meglepődtem volna, ha az „utolsó perces szponzorhajkurászás” után minden flottul megy. A Földgömb Atacama Klímamonitoring Expedíció első bevetésére készültünk, hogy beműszerezzük a Föld legmagasabb vulkánját Chilében. Főtámogatónk a Vodafone kommunikációs igazgatója már a helyszínen, éppen jó utat kíván…
Minden szakmának megvannak a maga munkahelyi ártalmai. Ugyan a számítógép előtt töltött hosszú idő gerincproblémát is okozhat, a Földgömb szerkesztőségében mégis az utazásfüggőség alakul ki leghamarabb. Könnyen válhatunk azonban “kütyü- és túracuccfüggőkké” is! Mivel alapítványunk hagyományos támogatója – immár hosszú évek óta – a hazánkban csak “rókás”-nak becézett márka a Fjällräven, számos terméküket volt szerencsém kipróbálni. Így mára már nagy a "szerelem"! A Földgömbnél azonban az elfogultságnak nincs helye, ezért a “róka blog”-ban én is tárgyilagos vagyok, és nem annyira a nadrágokról és kabátokról, mint a sarkiróka fémjelezte hitvallásról, a Fjällräven történetéről, a természetjárásról olvashat majd történeteket kedves olvasóm.
