Siófok közeli, hétvégi telkünkről Tihanytól Almádiig rálátni a Balatonra. Édesapám a távolba mutat: az ott a Ka(p)-hegy! Kiskorúként – miként még csak a betűkkel ismerkedtem az általánosban, nem igazán értettem, hogy mit is, és miért is "kap" a hegy? Azt meg már végképp nem foghattam fel, hogy a megfigyelőpontként szolgáló helyszín, a Jódi-hegy, milyen "rokonságban" van a jóddal?! Minden esetre a Kab-hegy és adótornya már kisgyermekkoromban beégett az agyamba...
Miután felcseperedtem azt tűztem ki célul – mérnök fejjel meglehetősen didaktikusan –, hogy kívülről haladunk befele. Először a távoli helyeket fedezem fel: Chile, Tibet, Új-Zéland, Kanada stb... aztán ráérek nyugdíjas koromban megismerni kishazám eldugott helyeit, amik addig nem jönnek szembe valami egyéb, kötelező program keretében.
Hát a Kab-hegy most "szembe jött". Sátortáborunkból kiváló kilátás nyílt az egykori vulkánra. A Vándortúra második napján a kukoricásban bandukolva végig szemeztünk egymással, miközben fáradtan próbáltuk felvenni a napi ritmust Tenczer kollégával. Gábor egyébként itt is dolgozott: a túráról készült video kezdő képsora pont ekkor készült!
Kinizsi birtok
A mezőn hosszasan bandukolva a cél lebegett a szemem előtt. Bár az út itt nem túl izgalmas, és még csak a második napnál járunk – amikor is az ízületek még nem melegedtek be eléggé – mégis, ha Kinizsi egy csatát sem vesztett élete során, hát akkor mi is lelkesen fogunk bevonulni Nagyvázsonyi várába. Sajnos az öreg hadvezérrel személyesen már nem találkozhattunk.
Közben azon morfondíroztam, hogy a Balaton északi partján, Kinizsi földjén –, ahol eddig még egy darab komlót sem láttunk, szőlőt annál inkább – miért is neveztek el sört róla.
Persze a Kinizsi sör népszerűsége ma már a múlt homályába vész, de a nagy hadvezér emlékébe lépten-nyomon belebotlunk utunk e szakaszán.
A Nagyvácsonyi Vár turisztikai forgalma nem volt méltó hadvezérünk nagysághoz. Mi persze örültünk, hogy nem tobzódnak a buszos turisták a környéken. Mert hát a turistát igazán egy dolog zavar mindenhol: a még több turista.
De kanyarodjunk vissza hősünkhöz. Kinizsi kora igazi celebje lehetett, hiszen élete összes csatjában győzelmet aratott. Hűsége jutalmául Mátyás király a Budáról Itáliába vezető út mentén található Vázsony várával jutalmazta meg. Emléke átszövi a környéket. Így első pihenő állomásunk is a Kinizsi vár mellett volt. Hol máshol, mint a temető kapujában. Megpihentünk hát, ha nem is örökre – ezt közös döntéssel máskorra halasztottuk. Utunk innen egy az erdőben megbúvó romos szentélybe vezetett. Az egykoron pálosok otthonául szolgáló romos falak ma már csak Kinizsi sírját rejtik.
Kisvártava hazánk egyik legrégebbi pálos kolostora akadt utunkba, akár csak egy "fentezi" film díszlete. Az erdő benőtte a régi falakat, mégis egy kis fantáziával könnyű elképzelni az egykori épületegyüttest. Szinte hallom a szerzetesek bocskorának surranását a mohos köveken, ahogy a Tálodi kolostor melletti ciszternához igyekeznek vízért. El is időzünk egy darabig e varázserdőben, melynek hangulatát ugyan megtöri a gyereksereg zsivaja, akik valószínűleg osztálykirándulásra érkeztek a helyszínre.
A művészetek völgye
No nem a fesztiválra érkeztünk... A nyári szabadtéri zenei rendezvények nagy rajongójaként először szidtam is a szervezőket, hogy miért a kapolcsi fesztivál után pár nappal kell megérkeznünk a második napi szállásunkra, így lemaradva a koncertekről... Aztán hamar újragondoltam a dolgot. A vándortúra és a fesztiválozás nyilván két különböző műfaj. A Művészetek Völgye romjaival azonban így is lépten nyomon találkozhattunk. Némi szomorúsággal töltött el, hogy a vendéglátóipari egységek száma szinte a nullára csökkentek a zárást követően, de kárpótolt Csórom-pusztai szálláshelyük varázslatos hangulata és az esti tábortűz.
Szevasz fa!
Az esti extra program valódi meglepetéssel szolgált. Vendégeink voltak ugyanis a HelloWood munkatársai, akik körbevezették az érdeklődőket a szállásunk melletti alkotótáborban. Frissítő volt a kontraszt a takaros szőlőbirtokok épületei és a HelloWood, kortárs építészek alkotta faépítményei között. A tábori munka közben rengeteg hulladékfa keletkezett, melynek funkciója különleges.
A résztvevők ugyanis az esti tábortűz mellett erre írhatják fel – név nélkül – kérdéseiket, melyek válaszra várnak. Utána a tűzbe velük!
Bevallom, újságíró vénámmal nem tudtam hova tenni, hogy miért van szükség az anonimitásra az építész szubkultúrában, és magam inkább élőben tettem fel a kérdéseimet vendéglátóinknak. Például azt, hogy miből működtetik a táborokat, hiszen ez egy igen költséges mulatság. A válasz nem váratott magára. A HelloWood tervezőirodája alkotásaival például számos fesztiválon is találkozhatunk. És a lényeget se felejtsük el, ami igazán felkeltette barkácsoló énem figyelmét: Budapesti műhelyükben, baráti árú havi bérlet fejében használhatók a gépek és még segítséget is kaphatunk a munkához...
Visszatérve a táborba körbeüljük a tábortüzet, de további kérdések már nem lobbannak lángra... Én már a harmadik napi távon merengek, hiszen most következnek csak az igazán látványos részek... Még három nap van hátra...
