Wittenoom, az elhagyott azbesztbányaváros Ausztrália távoli, kietlen és forró északnyugati szegletében a dark turizmus Mekkája volt, amíg le nem radírozták a térképről. A II. világháború után Ausztráliába érkező, lényegében adósrabszolgaként dolgozó olasz, délszláv és lengyel bevándorlók számára Wittenoom öröksége a szebb élet helyett a lassú és kegyetlen fulladásos halál volt. Wittenoomban csúcsosodott ki minden azbeszthez kapcsolódó rossz, de ez a tragédia indította el az azbesztfelhasználás globális visszaszorulását is

Grönlandon egy futballtorna valóságos népünnepély. Bár kevés a minőségi pálya és a bajnokság mindössze egy hétig tart, a Föld legnagyobb szigetén már a vébéről álmodoznak

Van egy városrész, ahol semmi sem tűnik el igazán: Mansíjet Nászerben keresztény családok generációk óta abból élnek, amit Kairó kidob magából

Az Déli-sarkvidékre több célból is elindulhatunk. A legkézenfekvőbb, ha valaki kutató, és akkor általában egy kutatóállomást céloz meg. E bázisok ugyanakkor technikusokat is várnak, vagyis traktorjavítóként, villanyszerelőként vagy akár szakácsként is vezethet utunk az Antarktiszra. Sokan érkeznek katonaként, hiszen számos sarkvidéki állomást a hadseregek tartanak fenn. Outdoor szándék is vezérelhet, hegymászóként, kajakosként, vitorlázóként, extrém sportolóként is lehet célpont a vidék. A legnagyobb létszámot azonban a turisták alkotják: a krioturizmus a virágkorát éli, és ahogy a magashegységekben vagy az Északi-sark-vidéken, úgy az Antarktiszon is tömegessé vált a jégvilág vonzotta turisták nyári jelenléte. Míg a 80-as években csak néhány ezer, ma már 100 ezernél is többen jönnek! Útinaplónk egy ilyen turistalátogatást mutat be

A pofók árvacsalán (Lamium orvala) nyugat-balkáni (illír) flóraelem, az Alpok délkeleti előterében és a Dinári-hegyvidéken él. Különösen gyakori például a közkedvelt Plitvicei-tavak környékén, ahol a bükkös erdők aljnövényzetének egyik jellegzetes tavaszi virága