Hadd meséljek el egy esetet, amely talán a legkedvesebb történetem, mert nemcsak megúsztam a kalandot, de még bosszantottam is a birka hatalmat. Ide tartozik, mert a DKW krómozandó alkatrészeit is vittem magammal, de pénzt is így szereztem az afrikai úthoz, mivel ezen az úton újra anyagot vittem...
Már napok óta ugyanolyan módszerrel kóvályogtam a teljesen kopár, mégis varázslatos hegyek között. Hiába óvtak az útleírások a reggeli lustálkodástól, nem hallgattam rájuk. Mindig napkelte után ébredtem valamelyik csinos oázisban, majd a hőségben mótorra pattantam, s betájoltam valamelyik...
Hogy miért csalogatja az utazót ellenállhatatlan erővel a sivatag? A sokféle válasznak bizonyára van egy közös eredője: a hétköznapi élet határainak kitolódása. S ahogy a mótorkerékpár monoton dübörgéssel falja a mérföldeket, ezzel a monotonitással éles ellentétet kapnak, új kontrasztokat...
Mexikó. Szememet egy pillanatra lehunyva mélyet szippantottam abból a minden ótvarásznak kéjesen nemes illatból, amely a perces teljesítmény maximumán üvöltő 3921-es számú veterán dízelmozdony vezetőülését borította be a regulátor ezen állásánál. Magamban a pompás aroma illatösszetételét...
A veterán motorokkal együtt járó sok szerelés miatt csak napnyugta után találtam táborhelyet, ami nem eredményezett nyugodt alvást. Éppen felüvöltött egy íbisz, mikor hajnalban meglebbent a sátorponyva. A frontkatonák reflexeivel rántottam fejemre 1938-as DKW typusú motorkerékpárom...
A didergő megélhetési riporterek főnökének kékülő ujjbegye lassan felénk lendült az indulás előtti sajtófogadás alkalmával. Nem kellett nagy éleslátás ahhoz, hogy a 173 Bamako-induló közül miért épp a mi ordítóan ótvaros gépünket válassza, hiszen Otto von Robur – a gép tulajdonosa – erről minden...
2004-ben érkeztem Afrikába 75 éves, kedves DKW-veteránommal. 2012-ben sikeresen vettem a Ruanda–Burundi–Tanganyika-futamot. Észak felé, az egyre szárazabb területek irányába tartva legutóbbi áhított vágyam a szudáni fővárosba, Kartúmba érkezés lett volna, motorral
Szirmai Gábor jelenség. Rendszeres és kultikus szerzőnk mindent túlélt már, ami utazót érhet. Sőt. A legvadabb kalandregényeknél is fordulatosabb életet él: megúszott már késelést, rablásokat, kastélya leégését, bebörtönzést. “Járt utat járatlanért mindig hagyj el” típusú személyiség, minimális...
Mexikó. Szememet egy pillanatra lehunyva mélyet szippantottam abból a minden ótvarásznak kéjesen nemes illatból, amely a perces teljesítmény maximumán üvöltő 3921-es számú veterán dízelmozdony vezetőülését borította be a regulátor ezen állásánál. Magamban a pompás aroma illatösszetételét...
1977. Mint az Auto Union chauffeurje, ”becsókolok”. Mindez az ejtőtartányos, historikus automobilok beindításának első lépése. Gátlásaimtól megszabadulva, feltépem mutatóujjammal a motorházfedelet rögzítő két, öntöttbronz rugós fület, majd a benzintartány ricnis sárgaréz csavarját eltávolítva...
Az indítószelep tányérja alól süvítve tört be a 60 atmoszférás levegő a hengerekbe. A combnyi kipüffentőből mindkét oldalon hatalmas lángnyelvek, ágyúlövésnyi durranások és a repteret beborító füstpamacsok rontottak elő.
A Földgömb kiváló szerzője, Szirmai Gábor előadása az egykori Abesszíniáról, több hónapos ottlétének tapasztalataival. Kalandok, mélyelemzés és szintézis, ahol megjelenik a kultúra, a táj, ezek mai alakítói és a technikai környezet is. 2011. szeptember 15. Biatorbágyi Faluház
A vietnami vasút étkezőkocsija
A vietnami vasút számomra maga a pokol. Egy rendes vasúton (már ahol jól érzem magam) vezethetek mozdonyt, felpattanhatok egy éppen arra jövő tehervonatra, nem szólnak, ha a vasúti kocsi tetején mászkálok, bringámat a diesel mozdony elejére tudom feldobni...
A világ ízeivel foglalkozó friss tematikus számunk tradicionális és meglepő élelmiszerekről is izgalmas elemzést ad. A távoli tájakon ésszel járó, különlegességekre fogékony utazók kóstolóit Szirmai Gábor írásai képviselik. A historikus korok vonzásában élő mérnök szerzőnk étel-kalandjai...
