A mótorkerékpár műszerei a sötétben való éleslátás fenntartása miatt leszabályzott, zöldes fényben világítottak. Inkább a mutató és a számok foszfor-réz-cinkszulfid radioluminiszcenciás lidérce foszforeszkált, semmint a műszerizzók. Egy lezuhant világháborús repülőgépből mentett voltmérőre meg az átkottázott fordulatszámlálóra mindig büszkeséggel pillantottam, mert a hátoldalukra gravírozott „Horthy Miklós Nemzeti Repülőgép Alap” felirat kifejezetten az akkori jó minőségű darabokat jellemezte. A fordulatmérő tömegműszerek örvényárammal működtek, de ezt a sokkal precízebb röpsúlyokkal készítették

Noha bekapcsoltam az összkerékhajtást az erődhöz vezető úton, mégis újra és újra hallottam, ahogy a kerekek kipörögnek, majd sodródik a gép a mélység felé. A Monarchia hadiútján haladtam, amit eredetileg öszvérek számára építettek. Ők a 20 százalékos emelkedővel nemcsak megbirkóztak, de az állat egyenletes haladása miatt ez vezetett legrövidebb idő alatt a magaslatra. Ráadásul nem is kellett hosszú szerpentint építeni

A tartós emberi használatra szánt természetes barlangok, föld alatti mesterséges üregek és a hibrid megoldások változatossága az egész világon lenyűgöző. A barlanglakások kultusza ugyan napjainkra erősen megkopott, ám egykor emberek sokasága élt ilyen helyeken – lapozzuk csak fel Révai nagy lexikonának vonatkozó szócikkét, hogy megtudjuk: egyedül Kína löszbarlang-lakóinak számát is milliósra becsülték mintegy száz évvel ezelőtt! A téma saját enciklopédiát érdemelne, de nézzük meg néhány különleges esetét!

A cukornádkultúrák fénykora az 1920-as évekre tehető, s a javak felhalmozása erre az időre érlelte be legértékesebb, legszebb tárgyait. A historikus cukornádültetvények kristályosítói ott alakultak ki, ahol bőségesen akadt folyóvíz. A víz adta az energiát a nád kisajtolásához: eleinte a vízkerekeknek, később a vízgépeknek, turbináknak. De kellett a víz a gőzgépeknek és még a nád tisztításához is...

Enfida-Achour Garciban a motorkerékpárom leállítottam elcsigázódás miatt. Szerencsére én rogytam meg, és nem a motor. Én viszont nagyon. A hőn várt út menti kúthoz mentem, s vadul habzsolni kezdtem a vizet, felét nyelve, felét magamra öntve. Önfeledtségem nem tartott soká, mert öt kimondhatatlanul rossz arcú zord arab vett körül.

Hadd meséljek el egy esetet, amely talán a legkedvesebb történetem, mert nemcsak megúsztam a kalandot, de még bosszantottam is a birka hatalmat. Ide tartozik, mert a DKW krómozandó alkatrészeit is vittem magammal, de pénzt is így szereztem az afrikai úthoz, mivel ezen az úton újra anyagot vittem ki a vállalkozásomhoz. Pazar élet volt ez akkor, a mai szememmel nézve!

A veterán motorokkal együtt járó sok szerelés miatt csak napnyugta után találtam táborhelyet, ami nem eredményezett nyugodt alvást. Éppen felüvöltött egy íbisz, mikor hajnalban meglebbent a sátorponyva. A frontkatonák reflexeivel rántottam fejemre 1938-as DKW typusú motorkerékpárom II. világháborúból megörökölt M16 mintájú aczélsisakját, majd kezemben az ikresített, a légutakat pellegrinsavval üzemképtelenné tevő flakonokkal és egy fegyverszuronnyal ugrottam ki a sátor elé, hogy megküzdjek életemért. Még bennem volt az esti táborhelyverés „vabank” jellege, ahogy az útról hirtelen letérve, egy bozótcsoportba pöfögtem gépemmel, remélve, hogy élve fogok ébredni

A didergő megélhetési riporterek főnökének kékülő ujjbegye lassan felénk lendült az indulás előtti sajtófogadás alkalmával. Nem kellett nagy éleslátás ahhoz, hogy a 173 Bamako-induló közül miért épp a mi ordítóan ótvaros gépünket válassza, hiszen Otto von Robur – a gép tulajdonosa – erről minden tekintetben gondoskodott. A jármű tetején ízléses tetőteraszt rendezett be, melynek kacathegyei önmagukban is irritálhatták az ily látképekre kellően nem felkészített polgári lakosságot. E kellemes plató elülső részét a kényelmes kagylófotőly (azaz a pótkerék) foglalta el. Mögötte a sivatagi utazók kelléktárának tekintetében kétségkívül ritkán fellelhető vízisíben, valamint a szintén kísérleti célból odadrótozott snowboardban lehetett gyönyörködni. Az Országos Elmegyógyintézet dolgozóinak nem csekély szerencséjére csak a kiválasztottaknak fejtettük ki elméletünket, ami szerint a Szahara ergje – azaz a futóhomok – vízisielhető – ezt azonban a gyakorlatban is be kívántuk bizonyítani. Ehhez kellett a sí és a deszka. Az elmebeli elhajlás gyanúját tovább erősítette a külső megfigyelőben egy ótvaros kerékpár és a fa légcsavarú siklóernyő jelenléte is...

2004-ben érkeztem Afrikába 75 éves, kedves DKW-veteránommal. 2012-ben sikeresen vettem a Ruanda–Burundi–Tanganyika-futamot. Észak felé, az egyre szárazabb területek irányába tartva legutóbbi áhított vágyam a szudáni fővárosba, Kartúmba érkezés lett volna, motorral

Mexikó. Szememet egy pillanatra lehunyva mélyet szippantottam abból a minden ótvarásznak kéjesen nemes illatból, amely a perces teljesítmény maximumán üvöltő 3921-es számú veterán dízelmozdony vezetőülését borította be a regulátor ezen állásánál. Magamban a pompás aroma illatösszetételét elemeztem, amely sajátos keveréke a gyönyörűen bondorodó, ébenfekete kipüffenőgáznak, a villanyos motorok és generátorok üdítő, ózonos mikanit- és bakelitillatának, a hűtővíztől ízlésesen párolt, de még nem pirított nehézolaj balzsamos kipárolgásának, megfűszerezve külvárosi galvánüzemek hajnali ventilátorleheletére emlékeztető nehézfém-oxidok, -kloridok és -szulfátok szimmantmányaival!

1977. Mint az Auto Union chauffeurje, ”becsókolok”. Mindez az ejtőtartányos, historikus automobilok beindításának első lépése. Gátlásaimtól megszabadulva, feltépem mutatóujjammal a motorházfedelet rögzítő két, öntöttbronz rugós fület, majd a benzintartány ricnis sárgaréz csavarját eltávolítva, mély levegővel erős túlnyomást létesítek a porlasztó úszóházában, hogy a mindenféle uszadékon áttörhessen a gép vére. Pedig lenne visszatartó erő — többen is figyelnek: legalább öt ”megmondóember”, három ”nem azért mondom” bevezetőmondat-típusú feljelentőember, két álmatlan, már 80 dB hangerőn visítva üzemelő, előingerelt, koloratúrszoprán nyugdíjas lakó, valamint zord háztömbbizalmik

Az indítószelep tányérja alól süvítve tört be a 60 atmoszférás levegő a hengerekbe. A combnyi kipüffentőből mindkét oldalon hatalmas lángnyelvek, ágyúlövésnyi durranások és a repteret beborító füstpamacsok rontottak elő.