Noha bekapcsoltam az összkerékhajtást az erődhöz vezető úton, mégis újra és újra hallottam, ahogy a kerekek kipörögnek, majd sodródik a gép a mélység felé. A Monarchia hadiútján haladtam, amit eredetileg öszvérek számára építettek. Ők a 20 százalékos emelkedővel nemcsak megbirkóztak, de az állat...
A tartós emberi használatra szánt természetes barlangok, föld alatti mesterséges üregek és a hibrid megoldások változatossága az egész világon lenyűgöző. A barlanglakások kultusza ugyan napjainkra erősen megkopott, ám egykor emberek sokasága élt ilyen helyeken – lapozzuk csak fel Révai nagy...
A cukornádkultúrák fénykora az 1920-as évekre tehető, s a javak felhalmozása erre az időre érlelte be legértékesebb, legszebb tárgyait. A historikus cukornádültetvények kristályosítói ott alakultak ki, ahol bőségesen akadt folyóvíz. A víz adta az energiát a nád kisajtolásához: eleinte...
Enfida-Achour Garciban a motorkerékpárom leállítottam elcsigázódás miatt. Szerencsére én rogytam meg, és nem a motor. Én viszont nagyon. A hőn várt út menti kúthoz mentem, s vadul habzsolni kezdtem a vizet, felét nyelve, felét magamra öntve. Önfeledtségem nem tartott soká, mert öt...
Hadd meséljek el egy esetet, amely talán a legkedvesebb történetem, mert nemcsak megúsztam a kalandot, de még bosszantottam is a birka hatalmat. Ide tartozik, mert a DKW krómozandó alkatrészeit is vittem magammal, de pénzt is így szereztem az afrikai úthoz, mivel ezen az úton újra anyagot vittem...
A veterán motorokkal együtt járó sok szerelés miatt csak napnyugta után találtam táborhelyet, ami nem eredményezett nyugodt alvást. Éppen felüvöltött egy íbisz, mikor hajnalban meglebbent a sátorponyva. A frontkatonák reflexeivel rántottam fejemre 1938-as DKW typusú motorkerékpárom...
A didergő megélhetési riporterek főnökének kékülő ujjbegye lassan felénk lendült az indulás előtti sajtófogadás alkalmával. Nem kellett nagy éleslátás ahhoz, hogy a 173 Bamako-induló közül miért épp a mi ordítóan ótvaros gépünket válassza, hiszen Otto von Robur – a gép tulajdonosa – erről minden...
2004-ben érkeztem Afrikába 75 éves, kedves DKW-veteránommal. 2012-ben sikeresen vettem a Ruanda–Burundi–Tanganyika-futamot. Észak felé, az egyre szárazabb területek irányába tartva legutóbbi áhított vágyam a szudáni fővárosba, Kartúmba érkezés lett volna, motorral
Mexikó. Szememet egy pillanatra lehunyva mélyet szippantottam abból a minden ótvarásznak kéjesen nemes illatból, amely a perces teljesítmény maximumán üvöltő 3921-es számú veterán dízelmozdony vezetőülését borította be a regulátor ezen állásánál. Magamban a pompás aroma illatösszetételét...
1977. Mint az Auto Union chauffeurje, ”becsókolok”. Mindez az ejtőtartányos, historikus automobilok beindításának első lépése. Gátlásaimtól megszabadulva, feltépem mutatóujjammal a motorházfedelet rögzítő két, öntöttbronz rugós fület, majd a benzintartány ricnis sárgaréz csavarját eltávolítva...
Az indítószelep tányérja alól süvítve tört be a 60 atmoszférás levegő a hengerekbe. A combnyi kipüffentőből mindkét oldalon hatalmas lángnyelvek, ágyúlövésnyi durranások és a repteret beborító füstpamacsok rontottak elő.
