Egy mozdonyvezetés geográfiai tanulságai

Az emelkedőn túljutva végre kipróbálhattam, mit bírt a 4500 lóerős gép! A személyzet szerencsémre magamra hagyott – de előtte még teletömtek a „nanche” nevű, kissé kandírozott, rumba áztatott, meggyszerű gyümölccsel –, így kiéltem tudat alatti és feletti perverz vágyaimat. Vagy 15 mérföldes sebességgel döngettünk, ami csak egy hosszútáv­futónak sok, azonban ezt a tempót egy sok ezer tonnás tehervonat élén élveztem. Igen, számomra a lassú, de megállíthatatlan erő a gyönyör tárgya, legyen az „überschwer” motorkerékpár, léghajós-útleírás vagy baktató harckocsi.
Kétoldalt nagyszerű, égnek törő mészkősziklák látványa emelte kéjnapom színvonalát. Végre el­lazíthattam magam. Nem akart senki kirabolni. Bringám biztonságban lógott a mozdony elejére felkötve.
Épp Palenque elhagyott városa felé dübörögtünk. Itt élt egykor a maja romokba szerelmes francia felfedező, Jean-Fréderic Waldeck. A mocsaras őserdőből kiemelkedő domb piramisának tetején nézett szembe a „Halálfejek templomának” rémalakjával, s merengését csak a faágakról lesurranó iguanák zavarhatták. Révedezésemből éles kiáltás riasztott fel! „BREAK, EMERGENCY BREAK!!!” – üvöltötte be az ablakon a vonatkísérő személyzet egy tagja, miközben jobb kezének élével bal alkarjának közepére vágott. A mozdulat sejtetni engedte, hogy valami komoly dolog történhetett a magas töltésen futó pályával. Drámai vészfékezést végeztem. Nem tréfált, hiszen a másik mozdonyról ugrott át, ahova vacsorázni ment...

A Bernina-vasút. Ma már csak a lavinamentes helyeken fut ilyen szabad pályán

Megigézve meredtem néhány tizedmásodpercig a Rio Tacotalpa vészesen közeledő hídjára. Próbáltam a sokszor gondolatban gyakorolt leckét: úgy fékezni, hogy még éppen ne blokkoljanak a kerekek! Ez persze lehetetlen volt a duplex, kétmotoros mozdonypárral meg a sok ezer tonnás, dugig rakott, lepusztult tehervonattal. Egyik kezemmel a homokszóró légszelepét nyitogattam pulzálva, hogyha vizes a homok, akkor is szóródjon a sínfejekre, s magamban magyarul rimánkodtam, hogy csak most ne ugorjon ki valamelyik beragadt fékű vagon a torlónyomás miatt a katasztrofális állapotú pályán! A rezonáló abroncsfékbetétektől meg a blokkoló kerekektől az egész szerelvény fülsüketítően sivított a hátam mögött. Orromba csapott a tüzes féktuskók égett szaga. Nagy keservesen pár méterre a hídtól sikerült megállni. De végtére is mi történt?
Az egykori kirúgott bakter, aki a vasút hanyatlása után családját már csak halászatból tartotta el, a vasúti híd alatt pecázott. Felnézve látta meg, hogy a talpfák összekeveredtek kissé – a vasúti nyelv úgy mondja, sínkivetődés történt. Lélekvesztőjén a sodrással a vonat töltéséhez siklott, felugrott az éppen akkor – és ott – lépésben elhaladó szerelvényünkre, és jelezte mindezt.
S hogy én hogyan kerültem a mozdonyvezetői állásba? Segédkeztem egy javításban, majd próbamenetet végeztem. Ez a személyzetnek jól is jött vacsoraidőben. Eleinte még gyanakodva figyeltek, de aztán magamra hagytak.

Theodore Roosevelt és kísérete 1909-ben Ugandában, a vonat elejére szerelt ülőszerkezeten

De miért írtam le e szerencsésen végződő történetet? A vágány kijavítása alatt azon gondolkodtam, mi okozhatta a majdnem katasztrófával végződő szállítást. A megoldás: a komoly esőzések hatására megnőtt vízhozam a mederben sodorvonal-áthelyeződést okozott. Így a folyó olyan helyen kezdte támadni a töltést, ahol nem számítottak rá, ahol nem volt elég erős. A töltés gyorsan meggyengült, és a híd előtt kivetődött a pálya. Hiányzott egy mederkövezés vagy medersarkantyú-készítés.

A jó vasúti mérnök igazi földrajztudós

A vasútépítések fénykorában (a századforduló és az I. világháború között) a mérnököknek – különösen a gyarmatokon – hosszú tanulmányokat kellett folytatniuk a terület földrajzi viszonyairól a munka megkezdése előtt. Domborzati és geológiai tekintetben is mérlegelniük kellett a lehetséges nyomvonalakat, de fontos volt a néptörzsek természete, a hőmérséklet és a csapadékhullás szélső értéke, a használható faállomány, az élővizek viselkedése, eróziója vagy épp feltöltése (pl. szállít-e kavicsot, ami a vasútépítéshez szükséges?). Hogy a vasútföldrajz egyik apró résztudománya, még a növényföldrajz is mit jelenthet, jól mutatja a MÁV talpfaigényének kielégítésére felderített szlavóniai tölgyerdők példája. Utak épültek az erdőkhöz, fűrészüzemek létesültek, anyagvizsgáló laborral felszerelt telítőüzemeket kellett létesíteni, falvak nőttek ki a semmiből. A vasutak gazdaságföldrajzi hatásai városok, tartományok életét határozták meg.

Arábiai Lawrence akciója után a nagy észak–déli sivatagi vasút az angolok egyik fő támadási célpontja volt, itt egy török szerelvény az áldozat

És a bevágások, de különösen az alagutak építése feltárta a talajtakaró alatti kőzetek fajtáit. Az építési naplókban száz év előtti csapadék- és hőmérsékleti adatokra bukkanunk, a munkások ivóvízkészlete források felderítését tette szükségessé, s a gőzmozdonyokhoz szükséges vizet kémiai elemzés alá is kellett venni.

A teljes cikket A Földgömb 2013. decemberi lapszámában olvashatja!