Amerikából jött két ember…
„Az Amerikai Földrajzi Társaság szervezésében tegnap, a kora esti órákban kiváló amerikai és európai földrajztudósok érkeztek Washingtonba”
– értesíti olvasóit a The Washington Herald 1912-es száma. A résztvevők ismertetésénél két név azonnal szemet szúrhat: Jeno de Cholnoky és Paul Teleki.
Különleges vendégek
A New York-i Ellis Islanden, a Bevándorlási Hivatal dokumentumai között található az a hajónapló, amelynek formanyomtatványán két híres hazánkfia, gróf Teleki Pál és Cholnoky Jenő neve is olvasható. A bejegyzésekben nem csupán a személyek foglalkozását, kinézetét, lakcímét örökítette meg egy hivatalnok, hanem azt a tényt is, hogy geográfusaink a New York-i American Geographical Society (AGS) meghívására érkeztek az Egyesült Államokba.
Az Amerikai Földrajzi Társaság 1912-ben ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját. A jubileumra és új, New York-i palotájuk felavatására számos amerikai és tizenhárom európai ország neves geográfusait hívták meg, hogy az Egyesült Államok vendégeiként beutazzák az országot. A Magyar Földrajzi Társaságot gróf Teleki Pál, a Társaság főtitkára, későbbi miniszterelnök és Cholnoky Jenő, a Társaság elnöke, a Kolozsvári Egyetem földrajzi tanszékének professzora képviselte. Teleki és Cholnoky két hónapot töltött az Újvilágban, útjuk során a nemzetközi küldöttség társaságában különvonaton utazták be a kontinens geográfiai szempontból különleges részeit.
A tanulmányút magyar szemléletű lenyomata Cholnoky Jenő „Utazásom Amerikában Teleki Pál gróffal” című könyve, amelyben részletesen ír Amerika lakóiról, rávilágít a különbségekre és hasonlóságokra, amelyeket hazájával összevetve tapasztalt. A száz esztendővel ezelőtti, egészen más társadalmi és politikai berendezkedésű Európából szemlélte az amerikai társadalmat, gazdaságot és az embereket, így meglátásai esetenként jócskán eltértek az ottani nézőponttól.
A transzkontinentális utazásról amerikai összefoglaló is készült: William Morris Davis és Albert Perry Brigham, a Harvard Egyetem geográfusainak szerkesztésében jelent meg 1915-ben, de ez az I. világháború miatt nem jutott el a magyar és európai egyetemek könyvtáraiba.
A transzkontinentális utazás
„Egy, a kontinenseken átívelő tanulmányút megszervezése egy észak-itáliai és délkelet-franciaorszagi tanulmányút alkalmával jutott eszembe, melyet én vezettem” – írja Davis, aki megfigyelte, milyen szívesen beszélgettek, vitatkoztak a résztvevők egy-egy ilyen út alkalmával, és utána tudományos cikkek is szép számban jelentek meg. Úgy gondolta, igazán előnyös lenne az európaiak előtt még sok szempontból ismeretlen Egyesült Államokban is hasonlót szervezni.
Ugyan a századforduló után ismert tény volt, hogy sok föld vár még gazdára a lehetőségek hazájában, de az óvilági gondolkodást elsősorban a vadnyugati klisé jellemezte. A szervezők ráadásul külön is megemlítik, hogy komolyan szeretnék felhívni az amerikai közvélemény figyelmét, hogy a földrajzi gondolat, földrajzi képzés számos egyéb tudományág alapja!
Az utazást az amerikai sajtó folyamatos érdeklődése kísérte. „Az újságírók szabályosan nyomoztak az európai résztvevők után, még a portréikat is beszerezték és kinyomtatták. A New York Times képviselőt küldött, aki az egész út során kísért minket. Mindenről kérdezték a geográfusokat: az amerikai tájat illető benyomásaikról, az iparról, a társadalmi életről, sőt, még az amerikai nőkről is. Meteorológusokat faggattak az időjárásról, hogy házi feladatot adjanak fel a tudósoknak, miképpen vélekednek a New York-i-öböl fölött tomboló viharról. Tréfákat sütöttek el a nyelvek bábeli zűrzavaráról, pedig nem is volt zűrzavar, hiszen majdnem minden résztvevő meglepően magas szinten beszélte az angol nyelvet.”
Brigham megjegyzi, hogy a sajtó sokat tréfálkozott, mégis jelentős támaszt nyújtott a komoly munkában, hiszen megjelenést biztosított a geográfusok szakmai véleményének is. „A munka során a fényképezésnek kiemelt szerep jutott. Egy francia geográfus több mint ezer képet – és az egész társaság összesen mintegy tizenkétezer fényképet készített.”
A tanulmányút minden napjáról jelentés készült. „A napi jelentés a vonaton került lejegyzésre, amelyért Martin Lawrence professzor volt felelős és a vonaton jelölte ki az exkurzió igazgatójával közösen a következő nap fontos állomásait is. Ő gondoskodott arról, hogy minden fontos információ eljusson a résztvevőkhöz, felelős volt továbbá a kellemes hangulatért, a gratulációkat pedig rögtönzött irodájában, a poggyászkocsiban fogadta.”
Az 522 oldalas amerikai öszefoglaló szerkesztői a legapróbb részletekre is kitérnek, mint például a Poland márkájú ásványvíz és a Budweiser sör igen jó fogadtatása. „A tanulmányútnak a barátság a legnagyob eredménye – írja Brigham. – … Az óvilág földrajztudósai két hónapos alapos tanulmányozás után jobban megismerték Amerikát, és rokonszenvesnek találták. Máris mérhetők azok a tudományos eredemények, amelyek itt, a kirándulás alatt szerzett tapasztalatokból és ismeretségek révén fogalmazódtak és értek meg, így számtalan cikk és tanulmány született. A jövőben, a földrajzi társaságoknak, egyetemi előadásoknak és földrajzi témájú könyveknek köszönhetően Európa ifjúsága jó véleménnyel lesz majd nyugati szomszédjáról. A tanulmányút egy kerekeken járó, utazó földrajzi kongresszus volt…”
A teljes cikket A Földgömb 2014. októberi lapszámában olvashatja!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek