– értesíti olvasóit a The Washington Herald 1912-es száma. A résztvevők ismertetésénél két név azonnal szemet szúrhat: Jeno de Cholnoky és Paul Teleki.

Különleges vendégek

A New York-i Ellis Islanden, a Bevándorlási Hivatal dokumentumai között található az a hajónapló, amelynek formanyomtatványán két híres hazánkfia, gróf Teleki Pál és Cholnoky Jenő neve is olvasható. A bejegyzésekben nem csupán a személyek foglalkozását, kinézetét, lakcímét örökítette meg egy hivatalnok, hanem azt a tényt is, hogy geográfusaink a New York-i American Geographical Society (AGS) meghívására érkeztek az Egyesült Államokba.

Kanyon-túrán. „A jubiláris kirándulás leszáll a Colorado Grand-kanyonjába. Alulról fölfelé az ötödik Teleki Pál gróf.” Cholnoky a képet még az induláskor készítette, ő maga nem tartott a társasággal. Drágállotta e pluszprogram árát (ezt az egyet nem térítették a rendezők) és sejtette, hogy felülről sokkal izgalmasabb a látvány, mint bent a völgyben. Inkább egész nap a kanyonperemet járta és fotózott

Az Amerikai Földrajzi Társaság 1912-ben ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját. A jubileumra és új, New York-i palotájuk felavatására számos amerikai és tizenhárom európai ország neves geográfusait hívták meg, hogy az Egyesült Államok vendégeiként beutazzák az országot. A Magyar Földrajzi Társaságot gróf Teleki Pál, a Társaság főtitkára, későbbi miniszterelnök és Cholnoky Jenő, a Társaság elnöke, a Kolozsvári Egyetem földrajzi tanszékének professzora képviselte. Teleki és Cholnoky két hónapot töltött az Újvilágban, útjuk során a nemzetközi küldöttség társaságában különvonaton utazták be a kontinens geográfiai szempontból különleges részeit.

Cholnoky Jenő (1870–1950) és gróf Teleki Pál (1879–1941), a Magyar Földrajzi Társaság akkori vezetői

A tanulmányút magyar szemléletű lenyomata Cholnoky Jenő „Utazásom Amerikában Teleki Pál gróffal” című könyve, amelyben részletesen ír Amerika lakóiról, rávilágít a különbségekre és hasonlóságokra, amelyeket hazájával összevetve tapasztalt. A száz esztendővel ezelőtti, egészen más társadalmi és politikai berendezkedésű Európából szemlélte az amerikai társadalmat, gazdaságot és az embereket, így meglátásai esetenként jócskán eltértek az ottani nézőponttól.

A nagy körutazás amerikai krónikája

A transzkontinentális utazásról amerikai összefoglaló is készült: William Morris Davis és Albert Perry Brigham, a Harvard Egyetem geográfusainak szerkesztésében jelent meg 1915-ben, de ez az I. világháború miatt nem jutott el a magyar és európai egyetemek könyvtáraiba.

A transzkontinentális utazás

„Egy, a kontinenseken átívelő tanulmányút megszervezése egy észak-itáliai és délkelet-franciaorszagi tanulmányút alkalmával jutott eszembe, melyet én vezettem” – írja Davis, aki megfigyelte, milyen szívesen beszélgettek, vitatkoztak a résztvevők egy-egy ilyen út alkalmával, és utána tudományos cikkek is szép számban jelentek meg. Úgy gondolta, igazán előnyös lenne az európaiak előtt még sok szempontból ismeretlen Egyesült Államokban is hasonlót szervezni.

A legrégebbi ház. 1200 körül épült, ősi lakói azonban 1430 tájékán elhagyták településüket, új földeket és vízforrásokat kerestek. 1709–1710-ben a spanyol kormányzó ideiglenes szállása volt, innen ellenőrizte a San Miguel-kápolna újjáépítését. Fotó: Zsolczer Csaba

Ugyan a századforduló után ismert tény volt, hogy sok föld vár még gazdára a lehetőségek hazájában, de az óvilági gondolkodást elsősorban a vadnyugati klisé jellemezte. A szervezők ráadásul külön is megemlítik, hogy komolyan szeretnék felhívni az amerikai közvélemény figyelmét, hogy a földrajzi gondolat, földrajzi képzés számos egyéb tudományág alapja!
Az utazást az amerikai sajtó folyamatos érdeklődése kísérte. „Az újságírók szabályosan nyomoztak az európai résztvevők után, még a portréikat is beszerezték és kinyomtatták. A New York Times képviselőt küldött, aki az egész út során kísért minket. Mindenről kérdezték a geográfusokat: az amerikai tájat illető benyomásaikról, az iparról, a társadalmi életről, sőt, még az amerikai nőkről is. Meteorológusokat faggattak az időjárásról, hogy házi feladatot adjanak fel a tudósoknak, miképpen vélekednek a New York-i-öböl fölött tomboló viharról. Tréfákat sütöttek el a nyelvek bábeli zűrzavaráról, pedig nem is volt zűrzavar, hiszen majdnem minden résztvevő meglepően magas szinten beszélte az angol nyelvet.”

Santa Fé látképe. Amikor Cholnoky innen fotózott, e kereszt helyén épp Teleki készítette képét. A város látványa száz esztendő alatt alig változott, s talán igaza volt Cholnokynak, amikor azt írta: „Santa Fé nem eshet már át különösebb fejlődésen.” Santa Fé ma élhető, kedves kisváros, különösen közkedvelt a művészek körében

Brigham megjegyzi, hogy a sajtó sokat tréfálkozott, mégis jelentős támaszt nyújtott a komoly munkában, hiszen megjelenést biztosított a geográfusok szakmai véleményének is. „A munka során a fényképezésnek kiemelt szerep jutott. Egy francia geográfus több mint ezer képet – és az egész társaság összesen mintegy tizenkétezer fényképet készített.”
A tanulmányút minden napjáról jelentés készült. „A napi jelentés a vonaton került lejegyzésre, amelyért Martin Lawrence professzor volt felelős és a vonaton jelölte ki az exkurzió igazgatójával közösen a következő nap fontos állomásait is. Ő gondoskodott arról, hogy minden fontos információ eljusson a résztvevőkhöz, felelős volt továbbá a kellemes hangulatért, a gratulációkat pedig rögtönzött irodájában, a poggyászkocsiban fogadta.”

Ősi fatörzsek között. Már Cholnoky idejében is meg kellett erősíteni a leomlás ellen a hatalmas, fekvő példányt. Ma végig betonhíd fut alatta. Fotó: Zsolczer Csaba

Az 522 oldalas amerikai öszefoglaló szerkesztői a legapróbb részletekre is kitérnek, mint például a Poland márkájú ásványvíz és a Budweiser sör igen jó fogadtatása. „A tanulmányútnak a barátság a legnagyob eredménye – írja Brigham. – … Az óvilág földrajztudósai két hónapos alapos tanulmányozás után jobban megismerték Amerikát, és rokonszenvesnek találták. Máris mérhetők azok a tudományos eredemények, amelyek itt, a kirándulás alatt szerzett tapasztalatokból és ismeretségek révén fogalmazódtak és értek meg, így számtalan cikk és tanulmány született. A jövőben, a földrajzi társaságoknak, egyetemi előadásoknak és földrajzi témájú könyveknek köszönhetően Európa ifjúsága jó véleménnyel lesz majd nyugati szomszédjáról. A tanulmányút egy kerekeken járó, utazó földrajzi kongresszus volt…”

A teljes cikket A Földgömb 2014. októberi lapszámában olvashatja!